Szombaton apuka üzemmódba kapcsoltam: a kislányommal töltöttem egy felejthetetlen napot. De nem volt felhőtlen a nap, mivel a sajtótól kerestek, nyilatkoznom kellett a diszkórazzia ügyében Eléggé lelombozott a dolog. Hiszen húsz éve már, hogy elkezdtem dolgozni ezen a területen, és már akkor a diszkórazziák elavult és jogsértő gyakorlata ellen küzdöttünk – és lám, itt vagyunk 2025-ben, és még mindig itt tartunk. És persze lelombozó az is, hogy milyen sok ember adott olyan visszajelzést erre a diszkórazziára, hogy aki drogozik, az megszegi a törvényt, tehát ne csodálkozzon, hogy ez történik vele. Számomra mindig is borzasztó dühítő volt az a hozzáállás, hogy csak azért, mert valaki mondjuk kannabiszt használ, ami a tudományos bizonyítékok szerint messze kevesebb közegészségügyi ártalommal jár, mint mondjuk a legális alkoholfogyasztás – akkor pusztán ettől a ténytől elveszíti a jogait. Ha te „drogos” vagy, akkor már mindent meg lehet veled csinálni – akkor téged már nem véd az alkotmány, akkor indokolatlanul meg lehet bilincselni, akkor meg lehet alázni, kriminalizálni. Ráadásul még azt is simán elnézi sok ember, ha egy csomó más, egyébként drogokat nem is fogyasztó ember jogai sérülnek közben – ahol fűrészelnek, ott hullik a forgács, mondják. Hivatali önkény. Tanult tehetetlenség. Fortélyos félelem. Ránéztem a gyerekemre: vajon még neki is ezzel a bullshittel kell majd szembenéznie, ha 20 éves lesz? Elszomorító perspektíva. De tudjátok van más is. Egyre több olyan ember van, aki nem csak felismeri, de hangoztatja is azt, hogy nem, nincs rendben, hogy a rendőrség az adófizetők pénzét szórakozó fiatalok tömeges vegzálására használja fel, miközben a közpénzt kitalicskázó döbrögik sértetlenek maradnak. Egyre több szakember van, aki felemeli a hangját a drogellenes háború ellen. Reményt ad az is, hogy fiatal orvosok, mint Spányik András (belinkelem a hozzászólásba), a hippokratészi esküvel ellentétesként tiltakoznak az ellen, hogy egészségügyi dolgozók vesznek részt ilyen önkényes akciókban. És vannak érintettek, akik a felhívásunkra jelentkeztek, elmondják a történetüket, és jogi úton szeretnének elégtételt szerezni. Van értelme az ellenállásnak. Ne fogjuk be a pörös szánkat – a tudásnak tegyünk panaszt! ✊