Kedves Újságírók! Egy ideje azt látom, hogy a független magyar sajtó – jó szándékkal, a „tájékoztatás kötelességére” hivatkozva – szinte minden megnyilatkozását lehozza Horváth László „drogügyi biztosnak”. Gyakran úgy, hogy az egyre hajmeresztőbb kijelentéseit nem helyezik szakmai kontextusba, nem ellenpontozzák. Nem kérdezik meg azokat szakembereket, akik évtizedek óta a terepen dolgoznak, kutatnak, érdekérvényesítenek, hogy miért fogják a fejüket ezektől a kijelentésektől. Ez borzasztóan káros. Emberek életéről van szó! A drogbiztos érzékenyítés, hiteles tájékoztatás helyett megbélyegző, diszkriminatív szemléletet közvetít. Hozzájárul ahhoz, hogy akinek valóban segítségre van szüksége, az a szégyen, a stigma és a kriminalizációtól való félelem miatt méginkább rejtőzködni fog. Vagy éppen mert megerősítve érzi, hogy a problémás alkohol-fogyasztása az nem is lehet problémás, mert a kultúra része. A „drogügyi biztos” pozíciója valójában nem szakpolitikai munka elvégzésére jött létre, hanem politikai PR-tevékenységre. Horváth László soha nem egyeztetett a szakmai szervezetekkel, nem kérte ki a kutatók, orvosok, ártalomcsökkentők vagy addiktológusok véleményét, és láthatóan nem foglalkoztatják a bizonyítékok. A funkciója az, hogy legyártsa a narratívát, amelyben minden probléma megoldása a büntetés, a razzia, a „rend helyreállítása”. Ez a szerep nem szakmai, hanem kommunikációs: politikai kampány formájában előadott drogháborús színház. És amikor a független sajtó a folyamatos büfögéseit kritikátlanul átveszi, teret ad neki, megemlíti forrásmegjelölés nélkül, ellenpontozás nélkül – akkor akaratlanul is a PR-gépezet részesévé válik. Platformot, szócsövet biztosít a propagandához. Nem azért, mert szándékosan kiszolgálja azt, hanem mert a nyers közvetítés önmagában is legitimációt ad. A hangos szereplő így válik „szakértővé”, miközben a valódi szakma láthatatlanná. Közben civil szervezetek, prevenciós programok, ártalomcsökkentő szolgáltatások, innovatív helyi kezdeményezések alig kapnak figyelmet. És tegyük hozzá: az érintettek hangja is elvész. Így a társadalom egy torz képet lát: mintha Magyarország drogpolitikájának egyetlen dilemmája az lenne, hogy „elég keményen lépünk-e fel”, és mintha a szerhasználók lennének az ellenség. Pedig tudjuk: a drogellenes kultúrháború nem szakpolitika. Az igazság pedig nem azoké, akik hangosabbak vagy hatalmi pozícióból beszélnek – ellenben iszonyatos károkat tudnak okozni. Nem azt kérem, hogy ne számoljanak be a döntéshozók nyilatkozatairól. Azt kérem, hogy újságíróként tegyék hozzá azt, amitől ez valódi tájékoztatás lesz: a valódi szakemberek véleményét, a társadalmi dimenziót, a bizonyítékokat, az alternatív nézőpontokat, a valós következmények bemutatását az érintettekre. Mert a propaganda kritikátlan átvétele nem semleges. És nem független. Hanem a propaganda akaratlan kiszolgálása. Köszönöm a figyelmet! ❤