Tudjátok mi a legrosszabb ebben a mai kurzusban? Hogy visszahozta a félelemet. Nem feltétlenül csak a nyílt terrortól való félelmet, hogy jön érted a fekete autó (bár ez is eljöhet). Ennél sokkal rafináltabb félelmet. „Meg kell gondolnom, mit lájkolok fb-on, a munkahelyem nézi.” „Nem adhatom bármihez a nevem, családom van.” „Jobb nem feltűnősködni, csak privátban, suttogva kritizálni.” „Inkább titkolózom, nehogy ki derüljön rólam, hogy … vagyok.” A fortélyos félelem átitat megint mindent, mint annyiszor már a történelmünk során. És a félelem, bár hasznos evolúciós szempontból a túléléshez, mint szolga – de ha úrrá válik, akkor egészségtelen és megmérgezi az életünket. Sokkal jobban, mint bármilyen kémiai anyag. És főleg akkor veszélyes, amikor a megfontoltság és a bölcs tanácsadó szerepében tetszeleg. Nem a Hatalom az igazi ellenségünk – hanem a bennünk lévő mérgező félelem. Az úgysincsértelme és a nemvagyokelég és majdvalakimás. Nem azért kell kiállnunk magunkért és másokért, mert azonnali és mérhető politikai eredményt akarunk elérni. Hanem azért, mert nem akarunk félelemben és hazugságban élni. Mert elegünk van a lelkek mérgezéséből. Vive la résistance! ❤ ✊