„Aki droggal kereskedik, az embert öl” – jelentette ki Gulyás Gergely kormányszócső. Persze az egyik legveszélyesebb drog kereskedőire már megint nem gondolt. Pedig ha visszaemlékszem a gyermekkoromra, amikor a nagyapámmal bementünk „fagyizni” a helyi falusi kocsmába, még mindig érzem azt az emberi izzadtsággal keveredő cefreszagot, még mindig magam előtt látom azokat a maguk elé meredő üveges tekinteteket – a mögöttük rejtőző rejtett fájdalmat, amit sose tettek ki az asztalra. Csak emésztették, erjesztették ott bent, pálinkába, sörbe, borba fojtva. Adták tovább a gyerekeiknek, unokáiknak. Vajon a derék, újabban már a kocsmaprogram keretében milliárdokkal felhizlalt falusi kocsmárosok embert öltek, ölnek? Ha azt nézzük, hogy a bevételeik hány ember, hány család nyomorát és nyomorúságát mélyítették el – hány feleség, gyerek várta rettegve, hogy a kapatos családfő éppen milyen hangulatban érkezik haza, hány közlekedési, munkahelyi balesetet okozott a kocsma vendége, hány máj, hány házasság, hány család, hány közösség ment, megy tönkre – akkor sajnos a válasz igen. Ha mondjuk ehhez hasonlítunk egy fűdílert, akkor egy kocsmáros lelkén jóval több tönkrement élet szárad. Ráadásul ki is az, aki „kereskedik”? Az a 16 éves vajon kereskedik, aki a haveroknak megveszi a cuccot aztán szétosztja, hogy együtt fogyasszák el? Márpedig a drogellenes háború áldozatainak jelentős része ilyen srácokból meg lányokból áll. A „terjesztők” túlnyomó többsége nem sebhelyes arcú maffiózó, hanem olyan fogyasztó, aki haverok közös beszerzését koordinálja, nem kereskedelmi céllal. És az igazi nagy halakhoz baromi ritkán jutnak el – és azokhoz nem a fogyasztókon és kis halakon keresztül vezet az út. Vajon tényleg az a megoldás, hogy akkor kezdjük el ugyanúgy tiltani és üldözni az alkoholt? Nem. Egyrészt az alkohol- és drogtilalmak szomorú tapasztalataiból tudjuk, hogy az csak szervezett bűnözést gerjeszt és a pancsolt mérgekbe halnának bele tömegek. Másrészt pedig lenne, van alternatíva: okos szabályozás. Szigorúbb határokat szabni a terjesztésnek, korlátozni az alkohol marketingjét. Befektetni a megelőzésbe, fejleszteni az addiktológiai ellátás rendszerét, ártalomcsökkentést támogatni a szórakozóhelyeken. Van alternatívája az agresszív drogellenes háborúnak és az agresszív pálinka liberalizációnak is – de igazából soha ki sem próbáltuk rendesen. Józan drogpolitikára lenne szükség, ami ennek a jelenségnek, ezeknek a piacoknak, ezeknek az embereknek a mély megértésén alapul. Tudathasadásos politikai manipuláció és kirakat-kampányok nélkül.