„Ha nem táncolhatok rá, akkor az nem az én forradalmam.” Ezt a mondatot Emma Goldmannak, az orosz származású amerikai anarchistának tulajdonítják. Az igazságtartalma annyi, hogy egy politikai gyűlésen a fiatal nőt megfeddték, amikor lelkesen táncolni kezdett: „egy forradalmár nem táncol”. Erre Goldman visszavágott: ha úgy próbálunk küzdeni valami nagy ügyért, hogy közben megtagadjuk magunktól az élet örömét és szabadságát, akkor én nem kérek belőle. Nem kell anarchistának lenni, hogy belássuk a fenti mondás bölcsességét. Én mindig is irtóztam az olyan mozgalmaktól, irányzatoktól, kultuszoktól – akár bal, akár jobboldaliak, akár politikaiak, akár vallásiak – amelyekből hiányzott az önfeledt öröm, a humor, a játékos szabadság és a gyermeki kíváncsiság és nyitottság. A merev, dogmatikus és szektariánus puritanizmustól mentsen meg minket a jó ég! Ezért is gondolom azt, hogy a tánc az egyik legalkalmasabb módja annak, hogy tiltakozzunk ez ellen a most egyre inkább eldurvuló drogellenes háború ellen. Aminek a célja, ne legyenek kétségeink, a politikai haszonlesés és a megfélemlítés. Nem pedig a drogok kárai fölötti hiteles aggodalom. A játékos szabadság kis köreit akarják megsemmisíteni. Foglalkoznátok inkább „komoly” dolgokkal – förmedhetnek ránk egyesek. Pedig a szabadság nagyon is komoly dolog. És ez az egész nem az öncélú hedonizmusról szól: attól, hogy valaki szeret bulizni és táncolni, még nem feltétlenül csak erről szól az egész élete. De fontos része ez is. És aki nem szereti ezt a zenét és zsánert, az is gondolhatja, hogy ne Nagy Testvér mondja meg felülről, hogy ki miben lelje örömét a magánéletében, ha ezzel nem árt másoknak. Ne tegyék tönkre senki életét csak azért, mert más zenét hallgat, másként kapcsolódik ki, mint amit a Hatalom előír. Szóval ez a mi kis techno forradalmunk békés, táncos forradalom – gyere ki Te is december 6-án este a parlament elé, oszd meg ezt, hívd el a barátaidat, és támogasd a költségeket! ❤ ✊