A múlt héten a Józsefvárosi Önkormányzat bemutatta a készülő új kerületi drogstratégia tervezetét egy lakossági fórumon. Engem is meghívtak a beszélgetésre, mint civilt, a Józsefvárosi Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság (JKEF) szakmai társelnökét. Mindig is azt vallottam, hogy egy drogstratégiában nem csak az a fontos, hogy mi van benne – hanem az is, hogyan készült. Mennyire átláthatóan, mennyire a szakma, az érintettek és a lakosság bevonásával. És kijelenthetem, hogy ez a helyi drogstratégia így készült. Jó lenne, ha lenne ilyen országos szinten is – de nincs. A helyzet nehéz: a józsefvárosiak jelentős része érzi, hogy a látható drogproblémák az utcán sajnos súlyosbodnak. Nem csak ott, ez egy országos jelenség. És nem csak a kristály, de az alkoholproblémák is. Ennek oka elsősorban a romló életszínvonal, a lakásszegénység, a kilátástalanság. Viszont a kormánypropaganda megpróbálja úgy beállítani, mintha valami kerületi sajátosságról lenne szó, amiért a polgármester „túl liberális” drogpolitikája lenne felelős. Ami persze badarság: az önkormányzat minden évben több százmillió forinttal támogatja a rendőrséget, miközben megelőzésre, kezelésre és ártalomcsökkentésre jóval kevesebb pénz jut. A lakossági fórumon is a leggyakrabban az az igény hangzott el, hogy az utcai antiszociális viselkedésnek legyen következménye. Ne drogozzanak lépcsőházakban, ne áruljanak az utcán. Ez teljesen jogos. De a helyzet az, hogy a megoldás csak kisebb részben van az önkormányzat kezében: sem az állomány-hiányos rendőrséget, sem a centralizált, alulfinanszírozott egészség- és oktatásügyet nem irányítja a polgármester. Végtelenül cinikus hozzáállás a kormánysajtó részéről a forrásaiktól megfosztott önkormányzatokat felelőssé tenni a közbiztonság romlásáért. (Megjegyzem, szerintem annak a kb. 150 rendőrnek, aki egy diszkórazziában részt vesz és táncoló fiatalokat állít elő, talán jobb helye lenne a köztereken.) De még ha sokkal több rendőr lenne is az utcákon, önmagában az sem oldaná meg a droghelyzetet. Szükség lenne arra, hogy befektessünk az emberekbe: otthonteremtésbe, társadalmi mobilitásba, megelőzésbe és felépülésbe. Alternatívát kell nyújtani – különben a problémák újratermelődnek. A józsefvárosi drogstratégia, a maga korlátozott erőforrásaival és eszközeivel, próbál tenni ezért. Képzésekkel, pályázatokkal, hálózatépítéssel, tájékoztatással és az érintetteket megkereső programokkal. Mert sokszor nem csak azzal van a baj, hogy nincs elég ellátóhely: hanem azzal is, hogy a leginkább arra rászoruló emberek nem jutnak be oda.