„Fortélyos félelem igazgat minket s nem csalóka remény” – írja József Attila a Hazám című versében. És istenemre, ez a verssor folyamatosan visszhangzik a fülemben az elmúlt hetekben, amióta próbáljuk összehozni ezt a táncos tiltakozást a parlament elé. Mint ahogy Ady Endre sorai is arról, hogy „a gaz lehúz, altat, befed s egy kacagó szél suhan el a Nagy Ugar felett.” Hát mit mondjak nektek: van egy jelentős közegellenállás, ha valaki szeretne bármi társadalmi változást elérni Magyarországon. Mintha hínáros vízben próbálnál úszni, ahol a lábad folyamatosan beleakad az indákba. Vagy mintha ellenszélben próbálnál biciklizni lejtőn felfelé. A „fortélyos félelem” tapintható a reakciókban: „Nagyon egyetértek, de sajnos ezt nem vállalhatjuk be.” „A főnököm/menedzserem megkért, hogy ne lépjek fel.” „Imádom amiket írsz, de semmit se merek lájkolni.” „Kimegyek, de a munkahelyemen szóltak, hogy ne lájkolgassalak.” Valahol ez végtelenül szomorú, nem? Neveket nem fogok mondani, nem akarok senkit nehéz helyzetbe sodorni sem elítélni. Mindenkinek megvannak a maga okai: szerződések, család, munkahely. De maga a jelenség nagyon sokat elmond arról, hogy miben élünk. Fojtogató szabadságnélküliségben. Hogy a francba hagytuk, már megint, hogy eljussunk idáig? Tudjátok számomra ez méginkább megerősít abban, hogy baromi fontos, amit csinálunk. Ez jóval többről szól már, mint razziákról, drogokról meg ellenük indított háborúról. Itt emberekről van szó, rólunk van szó, mindannyiunkról. Akik megtanultak ügyesen túlélni, de élni közben elfelejtettek. De van itt más is. Hihetetlenül sok támogatást és önkéntes felbuzdulást is tapasztalok. Többnyire nem híres emberek, hanem egyszerű fiatal fiúk és lányok részéről. Akiket végtelenül felháborít ez az egész, ami megy. Hogy a rendőrséget táncoló fiatalok csesztetésére használja fel a Hatalom miközben a valódi bűnözők szabadon flangálnak. Akik kezdik felismerni, hogy túl sokat hátráltunk és egyre kevésbé van már hová hátrálnunk. Ki kell mennünk, és kimondani: elég volt, nem félünk! Reméljük nagyot szól majd a rendezvény – de vannak költségei is. Eddig 650 ezer forint jött be adományokból, amiért iszonyú hálás vagyok. De a költségek ennél jóval nagyobbak lesznek, a kockázatot szervezőként bevállaltuk, de remélem nem hagytok minket cserben – légyszíves adakozzatok! Gyere ki december 6-án Te is a parlament elé, hogy teljesen békés és törvényes módon kimutasd a tiltakozásod a fiatalok vegzálása ellen, kiállj a szabad partikultúráért! Vive la résistance! #NoMoreDrugWar