Afterglow. „Utóizzás” – talán így lehet fordítani. Így nevezik a szlengben azt, amikor a pszichedelikus utazás után még napokig az élmény hatása alatt van az ember. Emelkedett a hangulata. Nagyobb belső békét érez. Úgy érzi, hogy kapcsolódik másokhoz, az univerzumhoz. Amikor a húszas éveim elején kipróbáltam az ekit, akkor éltem át először. Még napokig az élmény hatása alatt álltam. Két lábbal a föld fölött jártam. Úgy éreztem, csordultig megtelt a szívem szeretettel. A világ tele van jelentéssel, és van benne helyem. Otthon vagyok benne. Csodálatos volt. Aztán az évek során persze megismerkedtem a partidrogok árnyoldalaival is. Egy idő után a kémiai afterglow bizony gyakran ellaposodik, különösen, ha az ember nem tud mértéket tartani. Minél görcsösebben keresi az ember, annál inkább. Azt mindenesetre soha nem gondoltam volna, hogy ilyet lehet józanul is. Pedig de. Erre kellett most rájönnöm a december 6-ki Tánc a Szabadságért eseményen és utána. Valami egészen hihetetlen pozitív kollektív energiák felszabadulását éltem át – színjózanul táncolva. Aminek még egész másnap hatása alatt voltam – mintha be lettem volna tépve, pedig nem. Még csak alkoholt vagy energiaitalt sem ittam, semmit. És többekkel beszéltem, akik ugyanerről számoltak be. Ezért tudok csak nevetni azokon a kormánypárti propagandistákon, akik most „drogpárti” meg „kábítószereket népszerűsítő” tüntetésről beszélnek. A szervezők drogprevenciós díjat érdemelnének, ti barmok! Vajon ki bírt volna rá ilyen sok fiatalt, hogy józanul táncoljon technóra ennyi órán keresztül? Különös csillagzatok álltak együtt a lelkünk egén. Táplálkozhatunk belőle. Erőt meríthetünk. És hozzon bármit a jövő, ezt már senki de senki se veheti el tőlünk.