Sárosi Péter beszéde Kedves ellenállók – partizó sorstársaim! Borzasztó nyomasztó heteken vagyunk túl. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem gyakran már önmagában az is agyzsibbasztó élmény, ha elolvasom, hogy Horváth Laci drogbiztos éppen milyen aktuális hülyeségeket hordott össze a médiában. Vagy hogy éppen melyik zenésznél vagy klubban volt razzia. És hogy Pintér éppen miként akarja korlátozni a jogainkat, bezárni a klubjainkat, cenzúrázni a zenénket, a kultúránkat. Folyamatosan ömlik ránk a sötét, korlátolt és öntelt butaság. Mindent fortélyos félelem irányít. Mindent átitat a paranoia. Kétszer meg kell gondolnod, kivel miről beszélsz, miről telefonálsz. Vajon lehallgatnak? Most jövünk csak rá, hogy József Attila miről is írta a Levegőt című versét. Félned kell, hogy mit lájkolsz, mit kommentelsz nehogy kirúgjanak a munkahelyedről. És most már nem mehetsz el bulizni se anélkül, hogy ne szorulna össze a gyomrod a szorongástól, hogy vajon mikor fognak bilincsben elvinni. Még akkor is, ha egyébként nem fogyasztottál vagy csináltál semmi illegálisat. Magyarország, mint történelme során annyiszor, megint egy nyomasztó hellyé kezd válni. Egyre szűkülnek a szabadság kis körei – és mi csak hátrálunk. De vajon meddig? El kell hogy jöjjön az a pont, amikor azt mondjuk, hogy elég. Nem hátrálunk tovább. Fel kell tennünk a kérdést: életünk hátralévő részét félelemben és hazugságban akarjuk eltölteni egy közép-ázsiai típusú pálinkagőzös-gumibotos diktatúrában? Vagy pedig azt mondjuk, hogy nem vagyunk hajlandók tovább félelemben és hazugságban élni. Megkeressük azokat az embereket, akik hasonlóan éreznek és gondolkodnak velünk, összefogunk, és együtt mondjuk: ELEGÜNK VAN! Elegünk van abból, hogy kriminalizálnak minket egy olyan növény miatt, amit tőlünk Nyugatra, civilizáltabb országokban már minden felnőtt ember boltban vásárolhat meg. Elegünk van abból is, hogy közben minden csapból az ennél jóval veszélyesebb alkohol népszerűsítése folyik. Ezzel az egész drogellenes háborúval nem csak az a baj, hogy értelmetlen, igazságtalan és aránytalan. De az is, hogy baromira álszent, hiteltelen és képmutató, egy, a kollektív traumáit nemzedékek óta pálinkába fojtó országban. Elegünk van a kormányzati kettős mércéből! Mert kettős mérce az, hogy a kormány milliárdokat költ bormarketingre meg kocsmaprogramra, miközben bilincsbe verve hurcol el több ezer fiatalt azért, mert elszívtak egy spanglit. És kettős mérce az is, hogy vannak itt védett vadak, akikre a zéró-toleranc. Akik bármennyi kokót szippanthatnak fel a lányok fenekéről ibizai klubokban vagy luxusjachtokon, bárhány eki tablettával mászhatnak le az ereszről, de mégis érinthetetlenek. Elegünk van abból, hogy zenészeket feszítenek keresztre nyilvánosan egy gramm fehér por miatt, miközben a közpénzt a haveroknak szakmányban kitalicskázó maffiózók vigyorogva flangálnak a tízmilliós karóráikban. Elegünk van abból, hogy veszélyes bűnözőnek mutatnak be békésen bulizó fiatalokat, miközben gyerekeket évtizedekig abuzáló ragadozók ügyében a hatóságok szabotálják a valódi nyomozást. Elegünk van abból, hogy a kormány felülről meg akarja mondani, hogy milyen a jó zene, milyen a jó könyv. Hogy mire táncolhatunk és milyen emberekkel szeretkezhetünk. Vagy hogy mit tehetünk a saját testünkkel. Elegünk van! Takarodjon ki az állam, és főleg Horváth Laci, a zsebünkből, a hálószobánkból és a tudatunkból! Semmi keresnivalója ott! Ti, akik itt vagytok most ezen a téren, ne higgyétek el senkinek, hogy bűnözők vagytok. Vagy hogy kevesebbet értek, mert fiatalok vagytok, nők vagytok, melegek vagytok, technót hallgattok – vagy mert füvet szívtok és nem pálinkát isztok. Jogunk van a kultúránkhoz, a zenénkhez, a négynegyedhez, a testünkhöz és a méltóságunkhoz – és ezt nem veheti el tőlünk senki! Ígérhetem nektek, és a Hatalomnak is, hogy ez a rendezvény nem a vége valaminek – hanem a kezdete. Addig nem tekerjük le a tiltakozás hangerejét, amíg nem tekerik le ezt az értelmetlen drogellenes kultúrháborút. Amíg a kormány nem fektet a józan drogpolitikába. Tehát abba, ami valóban biztonságosabbá és egészségesebbé teszi a közösségeket: megelőzésbe, kezelésbe és ártalomcsökkentésbe. Lesz folytatás, kérlek titeket, hogy maradjunk kapcsolatban a közösségi médián, a közeljövőben szeretnénk kiszélesíteni és folytatni az ellenállást. Tudom, hogy féltek attól, mit hoz a jövő. Én is érzem ezt a félelmet. De ne engedjük, hogy ez irányítson minket, mert akkor ők győztek. Holnap foglalkozhatunk a félelemmel – de ma itt vagyunk együtt, és ez a fontos. Ma megünnepeljük a zenénket és a partikultúrát! Ma táncolni fogunk az örömért, a közösségért, a szabadságért. Hangosak leszünk, hogy még a Karmelitában is meghallják: itt vagyunk, nem hátrálunk, és nem félünk! Köszönöm hogy eljöttetek, kezdődjék hát a Tánc a Szabadságért!