A magyar közélet egyik legkétségbeejtőbb jelensége az, hogy a propaganda egyre rémisztőbben elrugaszkodik a valóságtól és olyan fokú képmutatást és kettős mércét produkál, ami agyzsibbasztó. Ráadásul a közvélemény jelentős része olyan politikai memóriával rendelkezik, ami legfeljebb egynémely aranyhaléval vetekedhet. Itt van ez a Szőlő utca: vajon emlékszik még a derék szavazópolgár, hogy pár hete a kormány megmondóemberei, Kocsismátéstul, agresszíven támadtak mindenkit, aki fiatal- vagy kiskorú áldozatokról mert írni? „Hazugság”, „ál-botrány,” harsogták, a rendkívül alapos igazságügyminiszteri vizsgálatra hivatkozva. Nincs itt semmi látnivaló! És most tessék: kiderült, hogy bizony a vádak igazak. Mi több, „gyermekvédő” kormányunk még azután is hatalomban tartotta Juhász Péter Pál sleppjét az intézményben, miután az előbbi már a dutyiban ült. Ne legyenek kétségeink: ha ez mondjuk Franciaországban történik, akkor már másnap lángokban áll a főváros, ha nem mond le az egész kormány. Hiszen hogyan is bízhat meg bárki ezután egy ilyen kormány szavahihetőségében? De úgy tűnik, ez idehaza mindegy. Korábban is volt persze az, hogy a valóságot a Hatalom torzította. De manapság már nyomokban sem tartalmaz valóságot. A kormány gyakorlatilag a választási kampányát nyilvánvaló képtelen hazugságokra építi fel: egy bizonyíthatóan AI segítségével gyártott kamuprogram, nem létező adótervek, megszorítási csomagok. Hovatovább teljesen mindegy lesz, hogy mit mond az ellenzék, vagy a kormánykritikus civil: valamit majd a szájába adnak, és az emberek elhiszik. Drogtémában ugyanez a valóságtól való rugalmas elszakadás látható. Mondhatok én bármit, odarakhatok én ezer hivatkozást lektorált tudományos szaklapokra, kiállíthatok a színpadra száz felépülőt vagy akár addiktológus szakembert. Majd ők azt jobban tudják, hogy én mit mondok: „drognépszerűsítés”. Oszt jónapot. Értelmes vita lezárva. A propaganda meg ontja magából napi szinten az olyan ostobaságokat, amik között az, hogy az ópium mákot „pipacsnak” fordítják, vagy hogy a kormányzati „kutatóintézet” a Chatgpt-vel írt cikket még átnézni is lusta, és benne maradnak angol szavak („poppy”) – ez már a legkevesebb. Reménykedhetünk, hogy lesz itt változás? Egy olyan korban, amikor annak van igaza, aki több pénzt költhet arra, hogy hangosabban harsogja a hazugságát, miközben az igazság hangja gyakran elvész a hangzavarban? Illúzióim persze nincsenek. Nagyon sok kiégett, cinikussá vált embert látok magam körül. Tele félelemmel és bizonytalansággal. És pont ezt akarja elérni a Hatalom: nem az a cél, hogy mindenki higgyen a hazugságban. Hanem hogy elbizonytalanítson, hogy egyáltalán van-e igazság. Hogy arra késztessen, hogy kényelmesen elfogadjuk a hazugságokat a mindennapi túlélés érdekében. Igazából ez az egész küzdelem azon fog múlni, hogy hány ember találja meg magában azt a fényt, ami legyőzi a cinizmust, a hazugságot, a félelmet. Ha ehhez hozzá tudok tenni, bármilyen keveset, hát én teszem és tenni fogom. (morning note to myself)