A minap a Tilos Rádión beszélgettem Strényi Verával, aki a Kuckó Önkéntes Program alapítója. A program a gyermekotthonokban élő gyermekeknek próbál segíteni adományok gyűjtésével, szervezésével és önkéntes munkával. Hihetlen nő – hihetetlen energiákkal és tennivágyással. Én is nagyon sokat írtam az elmúlt években a „gyermekvédelem” áldatlan helyzetéről Magyarországon – a rendszer nem egyszerűen ezer sebtől vérzik, de leginkább az összeomlás állapotában van. Ezt eddig is tudtam. Sorra hullanak ki a csontvázak a szekrényekből, rengeteg abúzus és bántalmazás történt, történik – és az egész rendszer válságáért vastagon felelős a Hatalom. Viszont amire közben kevésbé gondolunk, az, hogy ez a válság milyen hatással van azokra a tisztességes, tiszta szívű, lelkiismeretes nevelőkre, akik gyakran nevetséges pénzért, zéró megbecsültség mellett próbálják menteni, ami menthető. Akik gyakran elképesztő munkateher alatt, éjszakázva, több műszakban, összevont csoportokban, megfélemlítve és megszégyenítve is próbálnak helyt állni és emberséget, gondoskodást adni azoknak a gyerekeknek, akikről már mindenki lemondott. Kevés fontosabb munkát tudok elképzelni! A média és a közélet joggal hangos a gyermekvédelem botrányaitól és a lelketlen ragadozók viselt dolgaitól. De ne feledkezzünk meg arról, hogy nem mindenki gazember, aki a gyermekvédelemben dolgozik! Sőt, nagyon sok olyan ember dolgozik ott, akik előtt én személyesen mélyen, a földig meghajolok, és kifejezem a legnagyobb tiszteletemet és hálámat. Most így ünnepek előtt különösen gondolkodjunk el azon, hogyan tudunk JÓL segíteni – mert ha rosszul tesszük, azzal inkább ártunk, mint használunk. Az adományozás például nem lomtalanítás! És nem lehet csak úgy odamenni és odavinni valamit, amire lehet, hogy nincs is szükség. Ezért fontos, amit Vera és a Kuckó Program csinál: folyamatosan kapcsolatban vannak az otthonokkal, jól ismerik a helyzetet, és tudják, mikor mire van szükség. Kérlek, látogassatok el a Kuckó Önkéntes Program oldalára, tanuljatok, segítsetek! ❤