Fő tartalom átugrása

Széljegyzetek – 2025-12-26

Fiatalon bosszantottak a görög tragédiák. Hiszen mindig post factum, valamilyen esemény után kezdődtek. Amikor már nem lehetett mit csinálni. Hőseik tehetetlenül vergődtek a sors markában. Mennyire szánalmas ez a nyavalygás, gondoltam. Miért nem tesznek valamit, oldják meg, mint bármelyik valamirevaló akcióhős tenné? Aztán az ember az élet második felében egyre inkább rájön, hogy a legtöbbet mindig az ilyen hullámvölgyekben, hullámvölgyekből tanulhatja. Piszokul fájdalmas rajtuk keresztülmenni. Vannak olyan pillanatok, amiket az ember gyakran csak úgy visel el, ha különféle manipulációkkal tereli el a saját figyelmét. A legtöbb ember mást nem is tesz: terméketlenül rágódik – majd felejteni próbál. De mégis: ha ezen túllépve ezeket a kríziseket az önismeretünk mélyítésére használjuk fel, akkor akár néhány hónap krízistől többet gyarapodhatunk pszichológiai és spirituális értelemben, mint tíz év önfeledt boldogságban töltött évtől. Ahogy Jung mondta: az ember nem attól világosodik meg, hogy elképzeli a fény különböző alakzatait, hanem attól, hogy a tudatosság felszínére emeli azt, ami a sötétségben van. És ahogy Rilke írja: a legbelső félelmeink olyanok, mint a sárkányok, amik a legmélyebb, legértékesebb kincseinket őrzik. Szembesülünk a létezésünk teljes tragikumával. A végességgel, a korlátoltsággal, a tehetetlenséggel. A meg nem élt életeink kínzó terhével. Abban a pillanatban mindez értelmetlennek és abszurdnak tűnik. Dühösen vernénk pofán a nagy bölcselkedőket, akik azt mondják, hogy ebből majd bármi jó kijöhet. De Rilke tanítja meg nekünk azt is, hogy a krízisekben nem kell rögtön válaszokat keresni: „Légy türelmes mindazzal szemben, ami még megoldatlan a szívedben, és próbáld megszeretni magukat a kérdéseket … Éld most a kérdéseket.” A válaszokat nem lehet elsietni. Az elhamarkodott válaszok olyan igazságokhoz vezetnek, amelyek fűrészporízűek és papírszagúak. El kell időznünk a kérdéseknél: ízlelgessük őket. Éljük meg a kérdéseket anélkül az igény nélkül, hogy azonnal válaszokat találjunk rájuk. (note to myself)
 |  Péter Sárosi
Fiatalon bosszantottak a görög tragédiák. Hiszen mindig post factum, valamilyen esemény után kezdődtek. Amikor már nem lehetett mit csinálni. Hőseik tehetetlenül vergődtek a sors markában. Mennyire szánalmas ez a nyavalygás, gondoltam. Miért nem tesznek valamit, oldják meg, mint bármelyik valamirevaló akcióhős tenné? Aztán az ember az élet második felében egyre inkább rájön, hogy a legtöbbet mindig az ilyen hullámvölgyekben, hullámvölgyekből tanulhatja. Piszokul fájdalmas rajtuk keresztülmenni. Vannak olyan pillanatok, amiket az ember gyakran csak úgy visel el, ha különféle manipulációkkal tereli el a saját figyelmét. A legtöbb ember mást nem is tesz: terméketlenül rágódik – majd felejteni próbál. De mégis: ha ezen túllépve ezeket a kríziseket az önismeretünk mélyítésére használjuk fel, akkor akár néhány hónap krízistől többet gyarapodhatunk pszichológiai és spirituális értelemben, mint tíz év önfeledt boldogságban töltött évtől. Ahogy Jung mondta: az ember nem attól világosodik meg, hogy elképzeli a fény különböző alakzatait, hanem attól, hogy a tudatosság felszínére emeli azt, ami a sötétségben van. És ahogy Rilke írja: a legbelső félelmeink olyanok, mint a sárkányok, amik a legmélyebb, legértékesebb kincseinket őrzik. Szembesülünk a létezésünk teljes tragikumával. A végességgel, a korlátoltsággal, a tehetetlenséggel. A meg nem élt életeink kínzó terhével. Abban a pillanatban mindez értelmetlennek és abszurdnak tűnik. Dühösen vernénk pofán a nagy bölcselkedőket, akik azt mondják, hogy ebből majd bármi jó kijöhet. De Rilke tanítja meg nekünk azt is, hogy a krízisekben nem kell rögtön válaszokat keresni: „Légy türelmes mindazzal szemben, ami még megoldatlan a szívedben, és próbáld megszeretni magukat a kérdéseket … Éld most a kérdéseket.” A válaszokat nem lehet elsietni. Az elhamarkodott válaszok olyan igazságokhoz vezetnek, amelyek fűrészporízűek és papírszagúak. El kell időznünk a kérdéseknél: ízlelgessük őket. Éljük meg a kérdéseket anélkül az igény nélkül, hogy azonnal válaszokat találjunk rájuk. (note to myself)

CÍMÜNK

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

TÉMÁK

SOROZATOK


©