Biztos sokan ismeritek ezt az archív fotót a Fidesz egykori gyűléséről. A „kóla” szó akkor még nem volt áthallásos – ma már sokan a kokainra asszociálnak. És a luxusjachtokon, luxusklubokban kokót szippantó nerencekre. Maga a szlogen ettől függetlenül is működik, még ma is: egy olyan országot akarunk, ahol a törvény nem nagyvállalatokat, meg nem döbrögiket véd, hanem minket. Embereket, akik próbálunk különösebb vagyon és hatalom nélkül, tisztességes munkából megélni, és fenntartani a családjainkat. Ha belegondolunk, hogy Magyarország 16 éve egyeduralkodó pártjának egykor ez volt a programja – akkor legszívesebben sírni támadna kedvünk. Mert pont az ellenkezőjét építették fel. Egy olyan országot, ahol a törvény a hatalmasokat és a vagyonosokat védi. Ők mindent „le tudnak papírozni”, ők mindig megússzák, ők mindent törvényessé tesznek, amit csak akarnak. Szívhatnak kokót, vagy ekizhetnek szexpartikban, lophatnak közpénzt dögivel büntetlenül. A törvény hálójába elsősorban kis halak gabalyodnak bele. Akár adócsalásról, akár drogellenes háborúról van szó. Minden drogellenes háborúnak van egy titkos, soha meg nem írt könyve, amiben csak azok a történetek szerepelnek, amelyekben gazdag, beflyásos emberek vagy gyermekeik megúszták a „zéró-toleranciát”. Akinek pedig nincs semmilye, „az annyit is ér” a törvény szemében. Hajléktalan emberek, intézetlakó gyerekek, szegregátumokban tengődők: nekik a „törvény” mindig egy olyan zéró-összegű játszmát jelent, ahol ők húzzák a rövidebbet. Ők töltik meg tömegével a börtönöket. Pedig ha lett volna legalább egy olyan pillanat az életükben, amikor a törvény – az állam – valóban megvédi őket, családon belül erőszaktól, kirekesztéstől, mélyszegénységtől stb. – akkor lehet, hogy teljesen másként alakul a sorsuk. Ne szépítsük: ez az egykor szép reményekkel és jelszavakkal induló mai uralkodó elit elárulta az országot és annak népét. A program az országról, ahol a törvény nem csak a kólát védi, megvalósítatlan maradt. És ebben a legrosszabb, legártalmasabb az, hogy ez a végtelen cinizmus, ami emögött a pálfordulás mögött van, emberek tömegeiben erősítette meg a képzetet: nem is lehet ez másként. „Mindegyik lop.” „Egykutya.” És aki esetleg még próbál tenni azért, hogy változás legyen, az gúnyos kacajt és legyintést kap. A kör bezárul. Csönd van. A dudva, a muhar, A gaz lehúz, altat, befed. S egy kacagó szél suhan el a nagy Ugar felett.