„Alkoholizmus” és „alkoholista” szavak helyett mértékadó szakmai szervezetek ma már az „alkoholhasználati zavar” és az „alkoholhasználati zavarral küzdő ember” fogalmakat ajánlják. Miért is? Nem pusztán a „politikai korrektség” miatt vagy „woke”-ságból, hanem a következő okokból. 1) Nem kizáró kategória – hanem spektrum Az „alkoholizmus” úgy hangzik, mintha lenne egy éles határ: valaki vagy alkoholista, vagy nem. Az alkohol-használati zavar ezzel szemben azt mondja: a probléma különböző súlyossági fokokon létezhet (enyhe–közepes–súlyos). Ez közelebb van ahhoz, ahogy az emberek ténylegesen működnek. 2) Kevésbé bélyegez meg Az „alkoholista” sokak fejében egy identitáscímke: „ez egy ilyen ember”. A használati zavar inkább azt jelenti: „ennek az embernek problémája van az alkohollal” – ez állapot, nem a személyiséget meghatározó tulajdonság. Ez csökkenti a szégyent és megbélyegzést. 3) Diagnosztikai egyértelműség Az alkoholhasználati zavar egy orvosi-pszichiátriai diagnosztikus kategória is, ami konkrét kritériumokkal rendelkezik az amerikai pszichiáterek segédkönyvének új kiadásában (DSM-V). Az „alkoholizmus” egy bizonytalan értelmű köznyelvi kifejezés, sokan sokféleképp használják. Ez szakmailag pontatlan. 4) Homogenitás helyett heterogenitás A „-izmus” gyakran azt sugallja, hogy ez egy egységes, egyféle betegség, aminek elsősorban az agy genetikai eredetű megbetegedése az oka. Pedig ma már tudjuk, hogy ez a test, a lélek és a társas kapcsolatok zavara egyszerre (biopszichoszociális szemlélet). Az ártalmas ivás tanult mintákból, stresszből, traumából, szociális környezetből, agyi jutalmazórendszerből és sok más tényezőből áll össze. Ennek megfelelően nagyon sokféle típusa, lefolyása van és a felépülés útjai is sokfélék lehetnek. 5) Korai kezelésbevétel Sokan azt gondolják, csak akkor van szükségük segítségre, ha megfelelnek a fejükben élő „alkoholista” képnek. „Én nem vagyok alkoholista” – mondják, miközben már komoly problémákat tapasztalnak meg az ivással. A „használati zavar” nyelve azt sugallja, hogy nem az a lényeg, hogy az ember egy egész életre szóló címkét vegyen magára. Hamarabb felismerhetővé és elfogadhatóvá teszi a kutatások szerint, hogy valakinek problémája van és ez megkönnyíti azt is, hogy támogatást kérjen a felépülésben. Mindezzel együtt persze fontos megemlíteni: NEM tilos és nem ciki használni az alkoholizmus vagy alkoholista szót – de nem mindegy a kontextus. Elfogadható például akkor, ha egy érintett úgy érzi, hogy ez ad neki egy olyan magyarázó keretet és identitást, ami segíti, megerősíti a felépülés útján. A szakmai és társadalmi kommunikációban azonban az alkoholhasználati zavar jobb választás. Hasonló a helyzet a „drogfüggőség” szóval is, ami helyett ma már „szerhasználati problémákról”, a „drogos” helyett pedig „szerhasználati problémákkal küzdő emberről” beszélünk.