Ez kábé tényleg olyan, mintha a kínai propaganda-médiában a tiananmen téri mészárlás másnapján megjelent volna egy hír (talán meg is jelent, ki tudja), hogy „szatyros férfi készült tömegmészárlásra a tankhadosztály ellen”. Az a szomorú igazság, hogy Alex Prettit kétszer gyilkolták meg: először maguk a szövetségi ügynökök végezték ki a fegyvereikkel, másodszorra pedig azok a hivatalnokok, propagandisták (élükön Trumppal), akik elvileg az emberek védelmére és szolgálatára, hiteles tájékoztatására esküdtek fel, de ehelyett áldozathibáztató kórussá alakultak át. Ha megnézzük a különféle szögekből, perspektívákból készült videókat erről a brutális statáriális kivégzésről (nevezzük a nevén), akkor láthatjuk, hogy ez a pasi nemhogy nem készült erőszakra. Ha valami nyilvánvaló, akkor az, hogy higgadtan próbálja védeni azt a nőt az erőszaktól, aki a társaságában volt – és akit az egyik ügynök hihetetlenül agresszívan fellök. Amiért már önmagában büntetőeljárást kellene indítani ellene – és a pasi pedig kitüntetést érdemelne. A meggyilkolt férfi egész magatartása, gesztusai arra utalnak, hogy probálja de-eszkalálni a helyzetet – ami egyébként ilyen esetben éppen a jogalkalmazó ügynökök feladata lett volna! De ehelyett az ügynökök mindent megtesznek azért, hogy eszkalálják az egész helyzetet. Hogy miután tucatnyian leteperték, lefegyverezték (ha egyáltalán volt nála fegyver), ez a földön fetrengő, a lélegzethez jutásért, az életéért küzdő ember veszélyt jelentett volna az állig felfegyverzett szövetségi ügynökökre, amiért bele kellett ereszteni a tárat (miközben az egyik ügynök konkrétan tapsol ennek, látszik a videón!) – ez olyan abszurd, hogy még Orwell is csettintene. Aki ezt a címet volt képes adni az erről beszámoló cikknek, az nem csak egyszerűen az újságírói etika minden egyes írott és íratlan szabályát, etikai elvét árulja el – de egyben az egész társadalmat, aminek a hiteles tájékoztatására felesküdött. Minket, embereket, akiknek az adójából a fizetésüket kapják. Mindazt, ami emberré tesz minket: hogy legalább törekszünk a hitelességre (még ha nagy betűs Igazságban nem is hiszünk). Arra, hogy ne válljunk csavarrá egy embertelen hatalmi gépezetben és bele tudjunk nézni a tükörbe a nap végén. Ezek a magukat újságírónak hazudó propagandisták mindezt elárulják, nap mint nap. Dante poklában a legnagyobb büntetés az árulásért jár: a Sátán maga rágja folyamatosan azokat, akik ide kerülnek, le a 9. bugyorba. Azok, akik a „közmédiában” az ehhez hasonló hírhamisításért felelnek, maguk is ezt a bűnt követik el, és a pokolban külön bugyor készül nekik. Én személy szerint nem vagyok a börtönök és szigorú büntetések híve. De azt gondolom, hogy az ilyen propagandisták még itt, a Földön is megérdemelnék, hogy bíróság szabjon ki rájuk szigorú büntetést. Ha van szükséges és arányos büntetés, akkor ez az lenne. Mert ez nem csak valami absztrakt, elvi árulás: ezen emberi életek múlnak. Emberi életeket tesznek tönkre a hazugságaikkal, jövőbeli bűncselekményekhez asszisztálnak! Ne legyenek kétségeid: ha holnap az szolgálja a kormány érdekeit, hogy rólad írják le, kedves olvasó, hogy terrorista bűnöző vagy, akkor meg fogják tenni! Szemrebbenés nélkül. Legitimálják azt, hogy bármit meg lehessen tenni veled. Nem csak pisztollyal lehet embereket ölni, hanem nyomtatott/digitális betűkkel is.