Széljegyzetek – 2026-01-30
Miközben a kormány arról harsog, hogy Brüsszel „ránk akarja erőltetni” a „drogliberalizációt”, valójában Moszkva kottájából játszik. Moszkvával szavaz együtt az ENSZ-ben. Ma Magyarország szuverenitását NEM a szabad, demokratikus európai államok közössége, az EU fenyegeti, hanem a saját népét is elnyomó, háborús agresszor Oroszország.
Az EU-ban egyébként sokféle drogpolitikai modell van. Már csak ezért sem igaz, hogy „Brüsszel” egy bizonyos modellt szeretne „ránk erőltetni”. Vannak szigorúbbak és kevésbé szigorúak, liberálisabbak és konzervatívabbak. A svédek, a franciák például hagyományosan szigorúbbak, a hollandok, a katalánok liberálisabbak.
De van azért konszenzus bizonyos kérdésekben: hogy átfogó nemzeti drogstratégiára van szükség, hogy a fogyasztók üldözése nem lehet prioritás, hogy egyes illegális szereknek lehet legitim orvosi használata, hogy fontos a bizonyítékok, tények elsőbbsége és hogy a civil társadalom partner és nem ellenség.
Ez a kultúrharcos drogellenes háború, amit ma a kormány folytat, nem a konzervatív európai mintákra támaszkodik. Hanem az orosz, a putyini modellt ülteti át. Ennek a része a civil szervezetek bűnbakká tétele, az ártalomcsökkentés, a gyógyászati kannabisz tiltása. Ez utóbbit egyébként még a konzervatív lengyel kormány is támogatta.
A valódi kérdés nem is az, hogy legalizáció vagy sem, liberális vagy konzervatív drogpolitika. Inkább ez: ki akarunk-e végre mászni Putyin fenekéből, és vissza akarunk-e térni Európába – vagy még mélyebbre süllyedünk?

Miközben a kormány arról harsog, hogy Brüsszel „ránk akarja erőltetni” a „drogliberalizációt”, valójában Moszkva kottájából játszik. Moszkvával szavaz együtt az ENSZ-ben. Ma Magyarország szuverenitását NEM a szabad, demokratikus európai államok közössége, az EU fenyegeti, hanem a saját népét is elnyomó, háborús agresszor Oroszország.
Az EU-ban egyébként sokféle drogpolitikai modell van. Már csak ezért sem igaz, hogy „Brüsszel” egy bizonyos modellt szeretne „ránk erőltetni”. Vannak szigorúbbak és kevésbé szigorúak, liberálisabbak és konzervatívabbak. A svédek, a franciák például hagyományosan szigorúbbak, a hollandok, a katalánok liberálisabbak.
De van azért konszenzus bizonyos kérdésekben: hogy átfogó nemzeti drogstratégiára van szükség, hogy a fogyasztók üldözése nem lehet prioritás, hogy egyes illegális szereknek lehet legitim orvosi használata, hogy fontos a bizonyítékok, tények elsőbbsége és hogy a civil társadalom partner és nem ellenség.
Ez a kultúrharcos drogellenes háború, amit ma a kormány folytat, nem a konzervatív európai mintákra támaszkodik. Hanem az orosz, a putyini modellt ülteti át. Ennek a része a civil szervezetek bűnbakká tétele, az ártalomcsökkentés, a gyógyászati kannabisz tiltása. Ez utóbbit egyébként még a konzervatív lengyel kormány is támogatta.
A valódi kérdés nem is az, hogy legalizáció vagy sem, liberális vagy konzervatív drogpolitika. Inkább ez: ki akarunk-e végre mászni Putyin fenekéből, és vissza akarunk-e térni Európába – vagy még mélyebbre süllyedünk?







