Mint magas hegyekbe járó ember, azt hittem, én is tudok egy-két dolgot a hidegről. Amikor a Kazbegen jártam a Kaukázusban, megtapasztaltam, milyen az, amikor az ember napokig hidegben alszik. Miután azonban elolvastam ukrán barátunk és kollégánk, Igor Kuzmenko írását arról, hogy mit él át most az oroszok által támadott Kijivben, rá kellett jönnöm, hogy ez már teljesen más dimenziója a hidegnek. Ezért úgy döntöttem, megosztom Veletek is ezt a írást – mert mi, magyarok gyakran túl keveset tudunk arról, hogy mit is élnek át a szomszédunkban emberek, a magyar kormány asszisztálásával. A legutóbb az ukrán nagykövet egészen bicskanyitogató nyilvános megalázásával. Igorról már írtam itt az oldalon korábban: a Drogriporterrel együttműködő videós riporter, aki többek között dokumentálta, hogyan fosztották meg a Krím megszállása után az oroszok az életmentő gyógyszereiktől a drogfüggőket, akik közül százan meg is haltak. 22-ben a háború elején az oroszok által megszállt Kherszonban ragadt és hónapokig bújkált, míg az ukránok visszafoglalták a várost. Azóta Kijivben él családjával, ahol az utóbbi időszakban kritikussá vált a helyzet: az oroszok terrortámadásai miatt megszűnt a fűtés, alig van áram. A külső hőmérséklet gyakran -15 alá süllyed. Idős emberek fagynak meg fűtetlen lakásokban. Következzen Igor írása – magyar fordításban! „Még egy kicsit a hidegről. Mindig azt hittem, hogy a hidegben való hosszas tartózkodás (az egészen extrém alacsony hőmérsékleteket leszámítva) legfeljebb megfázáshoz vezet. Vagy ahhoz, hogy az ember egyszerűen állandóan fázik. Csak fázik. Nagyon tévedtem. Először is: az az állapot, hogy „átfagytam”, ilyen körülmények között nem pusztán a hideg érzése. Ez a hideg belülről jön. Valahol mélyen belül, egészen a szív környékéről. És ettől az érzéstől elég nehéz megszabadulni. Emellett állandó gyengeséget és álmosságot érzel. Ugyanakkor normálisan aludni sem tudsz, több okból is, amelyek közül az egyik (számomra személy szerint a legidegesítőbb) a gyakori vizelési inger. Tudtam korábban is, hogy hidegben gyakrabban kell WC-re menni, de soha nem gondoltam volna, hogy ennyire gyakran. Minden egyes vécére menetel megfosztja az ágyadat attól a csekély hőtől is, amit addig sikerült összegyűjtened, amíg feküdtél benne. És ez a hő azonnal eltűnik, amint elhagyod az ágyat. Hidegben furcsa álmok jönnek. Nekem személy szerint nagyon élénk, színes álmaim vannak a legképtelenebb témákról. Olyan sok zavaró álom jön, hogy – bármilyen furcsán is hangzik – megakadályozza a pihentető alvást. Ennek következtében egyáltalán nem pihenem ki magam. Ráadásul gyakran az sem hagy aludni, hogy várom: mindjárt lesz áram, vagy megszólalnak a radiátorok, ami azt jelentheti, hogy végre fűtést kap a lakás. És az is gond, hogy ruhában aludni számomra nagyon kényelmetlen. Idővel az állandó hideg a közérzetre is hatni kezd. A szájon és a kézen sebek jelennek meg (herpesz, vagy ahogy nálunk gyakran hívják: „megfázás”). Folyton olyan érzésed van, mintha lázas lennél, pedig nem vagy az. És úgy tűnik, valami történik a vérnyomással is. Vagy felmegy, vagy leesik, de a fejben megjelenik egy nagyon kellemetlen nehézség, és a gondolatok lassan, nehézkesen folynak. Személyes higiénia. Minden egyes fürdőszobai látogatás valóságos fagyasztó kínszenvedés. Akármennyire is igyekszel, nem tudod maradéktalanul betartani a higiéniai szabályokat, mert egyszerűen nincs meleg víz a csapban. Ráadásul a csempe miatt a fürdőszoba az egyik leghidegebb helyiség a lakásban. A vécé is. Számomra a hideg mindig a friss levegővel társult. De most már nem. Akármennyire próbálkozol, nem tudod rendesen szellőztetni a lakást. Amikor odakint –15 fok van, és bent nincs fűtés, ez egyszerűen irreális. Így hát erről le kell mondani a meleg érdekében. Idővel pedig a szag a szobában nagyon is érezhetővé válik. És bár soha nem dohányzom a lakásban, most úgy érzem, mintha egy csikkekkel teli hamutartó belsejében lennék. Néha a hideg nagyon elrontja a hangulatot. Nem tudom, miért, de így van. A hideg szó szerint komor lehangoltságba taszít. Néha már nem is hiszem el, hogy a Földön léteznek olyan helyek, ahol meleg van. Úgy tűnik, mintha az egész bolygó ugyanolyan hideg és reménytelen lenne. Szerencsére ez a hangulat nem állandó. A melankólia hullámai után újra visszatér a hit, hogy ez nem örökké tart. És végül. Minden, amit itt leírtam, egy még nem idős ember érzései. Bár vannak egészségügyi problémáim, még mindig képes vagyok gyalog lemenni a 10. emeletről, és bár nem könnyedén, de fel is tudok menni. Beleborzongok a gondolatba, hogy ezekben a körülményekben hogyan élnek túl az idősek, a fogyatékkal élők és a kisgyerekek. Mennyire nehéz nekik, mennyire félnek. Véleményem szerint gyerekekkel és öregekkel harcolni a legaljasabb dolog. Hideggel kínozni őket pedig már minden határon túl van. És nagyon remélem, hogy a mi civilizációnk soha nem jut el odáig, hogy ezt normálisnak tekintse. Legyen világosság! Legyen meleg! Legyen szeretet!” Veled vagyunk, Igor ❤