Hát nem tudom gyerekek. Nem vagyok párkapcsolati szakértő. De mint laikus erről az jut eszembe, hogy mennyi elfuserált emberi élet és kapcsolat sírkövére lehetne felírni ezt a mondatot. Az odáig még oké, hogy egy hosszú távú kapcsolatban az ember felismeri, hogy nem kell minden vitát neki megnyerni. És van olyan, hogy a te „igazságod” kimondásánál vannak fontosabb szempontok is. Ugyanakkor azt is megtanulja az ember, hogy a tartós konfliktuskerülés a „családi béke” nevében, a tartósan elfojtott sérelmek, szőnyeg alá söpört érzelmek megmérgezik az ember életét és kapcsolatait. Receptek egy boldogtalan és hiteltelen élethez. James Hollis, a jungiánus terapeuta mondja, hogy ő senkinek sem gratuál önmagában ahhoz, hogy 20 vagy 30 éve együtt él valakivel. A kérdés mindig az, hogy vajon az együtt élő egyének még gyarapodnak-e a kapcsolatban. És ez vajon lehetséges még kényelmetlenül őszinte beszélgetések nélkül? Egyébként valahol jellemző ez, nem? Ez az egész ország egy ilyen nagy orbáni diszfunkcionális család, ahol a csilivili cukormáz és álmosolyok mögött valójában rengeteg elfojtott fájdalom van. Ahol nem mondjuk ki a dolgokat. Ahol a családfő megtehet mindent, és bármilyen igazságot el lehet fojtani, csak a „békesség” látszata meglegyen… ‍♂️