„Tudni a nem-tudást, ez a legbölcsebb. Aki nem tudja nem-tudását, szenved. Aki megszabadul a szenvedéstől, nem szenved.” A Tao te Kingből származnak a fenti sorok. Sokan mondják, hogy a világon a legtöbb rossz tudatlanságból származik. De valójában a világon sokkal több szenvedés származik abból, hogy emberek azt hiszik, hogy tudnak valamit, miközben nem tudják, vagy rosszul tudják. A balítéletek és tévhitek az igazán pusztítóak, nem pedig az őszinte tudatlanság – ami, ha tudatos tudatlanság, ha nyílt kíváncsisággal párosul, egyáltalán nem olyan veszélyes önmagában. Intellektuális alázat – tudni, hogy milyen keveset tudunk biztosan. Elengedni azt a görcsös igényt, hogy minden kérdésre rögtön komfortos és egyszerű választ adjunk. „Tudom, hogy semmit sem tudok,” visszhangozta Szókratész. Aki kérdésekkel hozta zavarba azokat, akik meg voltak győződve arról, hogy szinte mindent tudnak. „Lehetetlen megtanítani valamit annak, aki azt hiszi, már tudja,” mondta Epiktétosz, a sztoikus filozófus. Aki a megértésünk töredékességére és a balítéleteink által okozott szenvedésre figyelmeztetett. „A jó szándékú emberek felszínes megértése frusztrálóbb, mint a rosszindulatúak teljes félreértése,” világított rá ennek a társadalmi dimenziójára Martin Luther King a birminghami börtönből küldött levelében. (note to myself)