A válság, ami most Mexikóban kibontakozik, a drogellenes háború teljes kudarcát mutatja meg nekünk. Pánikban rohangáló emberek a reptereken, lángoló buszok a kiürült belvárosok utcáin – mindez egyetlen kartelvezér likvidálása miatt. Hiába figyelmeztetnek szakemberek és kutatók már évtizedek óta, hogy a kartellek lefejezése nem megfelelő taktika. Ezek a „kartellek” (mint a CJNG) valójában kifinomult szervezeti struktúrával rendelkező transznacionális nagyvállalatok – a CEO halála önmagában nem okoz komoly fennakadást a tevékenységükben. A lefejezés nyomában keletkező hatalmi vákum nem a drogkereskedelem megszakítását, csupán a szervezeten belüli leszámolásokat, konkurens szervezetekkel, hatóságokkal való harcot és fokozott erőszakot eredményez. Trumpot ez nem érdekli: őt csak a színes-szagos rendőrségi akciókról szóló hírek érdekelik, amikkel azt akarja igazolni, hogy harcol a drogkereskedelem ellen. Ezért belekényszerítette a mexikói kormányt egy olyan erőszak-spirálba, aminek az eredményeként a civil lakosság szenved elsősorban – de az USA-ba irányuló fentanil-szállítmányokból nem lesz kevesebb. Sajnos a nemzetközi drogkereskedelem probémájára nincsenek azonnali gyors és látványos megoldások – viszont nagyon fontos, hogy ne csináljanak olyat, ami tovább ront az amúgy is súlyos helyzeten. Ami működik: hosszú távú befektetés a latin-amerikai jogállami intézmények megerősítésébe, a korrupció elleni hatékony mechanizmusokba, a pénzmosási (kövesd a pénzt!) és fegyverkereskedő hálózatok felszámolásába (ez utóbbiakban az USA is vastagon sáros), a helyi közösségek erősítésébe, az áldozatok védelmébe. És persze eredményes beavatkozások a keresleti oldalon, a határ másik oldalán: megelőzés, ellátás, ártalomcsökkentés – mert amíg a kereslet a drogokra állandó és magas, addig nem várható, hogy a kínálat a mexikói oldalon csökkenjen.