Pár reflexió a Tánc a Szabadságért – Szórakoztok velünk? táncos tüntetésről. A közönségről. Fantasztikusak voltatok! Sokan voltunk. Erőt mutattunk. Bár tudom, hogy a tömegbecslés ingoványos talaj, de megkockáztatom, többen voltunk, mint a múltkor. A képeken is látszik, hogy nagyobb területen és sűrűbben állt a tömeg. Több ezres tömeg táncolt a parlament előtt, dacolva a megfélemlítéssel. A felvételek alapján Szegeden és Pécsen is szép számmal táncoltak emberek. A fehérvári tüntetésen kisebb, de annál lelkesebb csapat gyűlt össze. Egy kisebb településen nyilván többet kockáztat az a mai drogháborús félelemuralta légkörben, aki egy ilyen rendezvényre kimegy. De a lényeg nem is ez: hanem az, hogy a tiltakozás immár országossá vált. Ez komoly fegyvertény önmagában is. A károgóknak megint nem lett igazuk: a tüntetés békésen zajlott le, a helyszínt biztosító rendőrök együttműködők voltak és nem vegzálták a táncolókat, és a résztvevők 99%-a is remekül átvette a ritmust: nem volt agresszió. Volt néhány betévedt részeg alak, akiket végül ki kellett tessékelni – sajnos sokan nem hallgattak ránk, és nem józanul táncoltak. Nem fogok senkit megkövezni ezért, de szerintem ők veszítettek többet! Köszönjük, hogy eljöttetek, nagyon jó volt veletek táncolni – külön köszönet mindenkinek, aki támogatta a rendezvény költségeit! Aki tegnap még nem tette, az most is megteheti, belinkelem a hozzászólásba. Bár nagyon sok ember önkéntesen dolgozott rajta, a technika, hangosítás, színpad, dekoráció, áram, WC stb. sok pénz. Ezt a rosszindulatú híresztelésekkel szemben nem fizeti ki se Soros György, se Brüsszel – csak a Ti mikroadományaitok! Most adjuk még össze a végső kiadásokat, de alsó hangon 2,8 millió forintba került, és ennél még jóval kevesebb jött be. A szervezés. Ez bizony csapatmunka volt a javából. Nagy megelégedéssel vettem tudomásul, hogy a szervezőcsapatunk ismét profi munkát végzett: büszke vagyok rájuk! Remekül szólt a hangtechnika, jól működött a színpad, az esztétikai hadtest pedig igazán kitett magáért a dekorációval. Fejlesztés volt, hogy ezúttal mobil WC-kről is gondoskodtunk a téren kívül (magán a téren Kövér László nem engedélyezi). A zenei csapat remek lineup-ot rakott össze. A VJ-k folyamatosan tolták a szép vizuált, a tűzzsonglőrök órákon keresztül fáradhatatlanul nyomták a show-t, a videós csapat pedig mindent rögzített és élőben közvetítettünk több helyszínről egyszerre. Hála! Külön köszönet az önkéntes helyszínbiztosítóknak és az adománygyűjtőknek, akiknek a lelkesedése nélkül mindez nem jöhetett volna létre! A felszólalók. A tüntetésen nem a beszédeké a főszerep, de azért szerintem sikerült világosan átadni az üzenetet: szabadság, te szülj nekem rendet! Ezt én is próbáltam kihangosítani a beszédemben, és megerősítette Bárnai Péter a kitűnő József Attila szavalásával. Juhász Péter helyrerakta Horváth Lacit, Szegedi Fanni pedig sajátos perspektívából láttatta a mai Magyarország organikus problémáit. Azt itt még el kell egyébként mondanom, hogy nem könnyű felszólalót találni egy ilyen tüntetésre: kevesen merik bevállalni a „híres emberek” közül. A zene. A DJ-k ismét bebizonyították, hogy ez a Back 2 Back műfaj, rövid set-ekkel rendkívül változatos, egyben nagyon is táncolható barangolást nyújt az elektronikus tánczene különféle régióiban! Ezt most színesítette egy remek live act is a Colobomától. Nyilván mindenkinek megvolt a maga preferenciája, ki a technot szereti, ki a trance-t. Amennyire én érzékeltem, az idősebbek inkább a muzikálisabb-progresszívebb, a fiatalok a pörgősebb-kalapálósabb ritmusokra pörögtek fel a végén. De ez így szép: mindenki megkapta, amit szeretett volna! Köszönjük! A hatás. Több, mint tüntetés, több, mint buli – hirdettük a Tánc a Szabadságért rendezvényt. És tényleg ez a lényeg: a politikai tiltakozást és önkifejezést olyan új, innovatív formába önteni, ami meghaladja a hagyományos, megfáradt kereteket. Amelyekben az emberek passzív közönségként állják végig a hosszú beszédeket és rekedtre kiabálják magukat, majd frusztráltabban távoznak, mint ahogy érkeztek. Az emberek ma tele vannak dühvel, frusztrációval és félelemmel. És ha semmi más értelme nem is lenne ennek a rendezvénynek, csak annyi, hogy sikerül pár ezer ember dühét, frusztrációját és félelmét áttranszoformálni valami építő, pozitív élménybe, már akkor megérné az egész. De a tánc kollektív gyógyító ereje mellett ez a tegnapi több volt, mint terápia. A hatalomnélküliek hatalmának megnyilvánulása is volt egyben, a nyilvánosság erejének felhasználásával. Mert a szociálpszichológiai kutatások által alátámasztott meggyőződésünk az is, hogy a kollektív cselekvés identitást formál, erősít, és egyben nagy hatással van a közbeszédre és közgondolkodásra. Márpedig arra nagy szükség van a mi témánkban. Ne tagadjuk le ugyanis azt, hogy a társadalom jelentős része ferde szemmel néz a partikultúrára. Amit jó esetben „drogos libsik” úri huncutságának tart, rossz esetben üldözendő devianciának. És ezt használja fel a Hatalom akkor, amikor támadja és rombolja az utolsó szabad közös tereinket, a klubokat és bulikat. Próbálja kiszorítani a margóra – mi pedig bevisszük ezt a centrumba. A nemzet főterére, az ország háza elé. Lehet, hogy a változás hosszú és keserves lesz, lehet, hogy először még rosszabb lesz, mielőtt jobb lenne – de ha sokan, együtt, kitartóan cselekszünk, akkor a változás garantált. Akkor elérhetjük a fő célunkat: hogy a hatalom ne vegzálja a bulizókat, hanem támogassa a biztonságukat és az egészségüket. Ne üldözendő bűnfészeknek tartsa a klubokat, hanem kulturális értékként ismerje el őket. Ezúttal a sajtóval is elégedettek lehetünk: külön köszönöm minden újságírónak, aki beszámolt a tüntetésről! Mi lesz ezután. Nyilván most mi is reflektálni fogunk a szervezőstábbal a következő napokban. Többen odajöttek és javasolták, hogy még a választás előtt/alatt szervezzünk következőt. Ez már csak azért sem valószínű, mert egy másik csapat, a Több technót a parlamentbe már bejelentett egy táncos eredményvárást a Kossuth térre a választás napjára. De nyilván lesz még hasonló rendezvény, gondolom ti is szívesen kipróbálnátok mindezt úgy, hogy nincs hideg. És persze megy a közös gondolkodás arról, hogy esetleg a tüntetéseken túl is lehetne valami: például közösségépítő események, a tudatos partizásról, a biztonságosabb éjszakai életről, az öngondoskodásról szóló workshopok. Ja és persze véssétek be a naptáratokba, hogy március 26-án Drogriporter Szabadegyetem – ahol arról lesz szó, hogy mit tanulhatunk az ókori görög filozófusoktól a 21. században a szenvedélyekről és a mértékletességről, a gyönyör és a boldogság közötti különbségről. Szabjon határt a négynegyed a kétharmad zsarnokságának! A szabad magyar partikultúra él és élni fog! #WeResistWeDanceWeWin ❤ ✊ kép: Kelemen Gábor