Széljegyzetek – 2026-03-12
Krugovaja poruka – magyarul körkörös felelősség, avagy kölcsönös kezesség.
Ez az orosz fogalom még a cári időkből származik, amikor a parasztok kollektíven feleltek egymás kötelezettségeiért. Ha egy család nem tudott adót fizetni, a többieknek kellett beszállni. A szovjet időkben aztán a fogalom többletjelentést is kapott: olyan helyzetet jelöl, amikor egy csoport tagjai kölcsönösen fedezik és védik egymást, még akkor is, ha szabálytalanság vagy visszaélés történik.
A „krugovaja poruka” logikája szerint a csoport tagjai hallgatnak egymás hibáiról vagy bűneiről, mert tudják, hogy ha egy ember lebukik, az az egész hálózatot veszélybe sodorhatja. A rendszer stabilitását éppen ez a közös érdek és kölcsönös kiszolgáltatottság biztosítja.
Ha a mai Magyarország erkölcsi, társadalmi, politikai válságát nézzük, akkor ez a kifejezés nagyon szépen leírja, ami történik.
Ez történik a legmagasabb szinteken is: valóságos omerta, hallgatási fogadalom övezi azt a pár tucat családból álló belső haveri kört, akik részei a Családnak – a rendszer valódi haszonélvezőinek. Mindenki tud a másik disznóságairól, mindenki zsarolható és mindenki cinkos.
Ez történik a különféle állami alrendszerek esetében is. Az agyonközpontosított, minden autonómiától megfosztott oktatási rendszerben, ahol a tananyag leadása és a rubrikák kipipálása a lényeg. Az egyre inkább széteső egészségügyben, ahol a kirakatban minden szép és jó, de közben rohad belülről az egész. A gyermekvédelemben, ahol a dolgozók tudnak arról, mi megy, de már ez a tétlenséggel párosult tudás önmagában is cinkossá teszi őket. A rendőrségben, ami összezár a mundér becsületének védelmében, miközben egy volt rendőr jelentette ki nemrég, hogy valójában mint intézmény annyira túlterhelt és leépített, hogy az utolsókat rúgja. És még folytathatnám.
Ezekben a nagy állami rendszerekben addig lehetsz sikeres, amíg részt veszel a Nagy Hazugság fenntartásában. Amíg nem nevezed nevén a problémákat, amíg eufémizmusokban gondolkodsz, amíg a feletted lévők disznóságaihoz asszisztálsz. Akkor esetleg neked is elnézik a saját disznóságaidat, és megnyílnak a felfelé vezető kapuk.
És így működik ez a társadalom legalsó szegmenseiben is, ahol egész közösségek élnek a városi középosztály számára felfoghatatlan testi és szellemi nyomorban és kiszolgáltatottságban. Ahol mindenki tudja, hogy mennyit és mit lopott a helyi földesúr, de cinkosan hallgatnak, amíg hajlandók aprópénzért megvásárolni a szavazatukat.
És aki kilép a krugovaja porukából, azt a rendszer kiközösíti és ellehetetleníti. Vagy legalábbis megpróbálja. Ennek az ördögi körnek az ereje ugyanis a többség hallgatásában és tétlenségében rejlik. De ha a cinkosságot elutasítók elérnek egy kritikus tömeget, akkor az egész rendszer széthullik.

Krugovaja poruka – magyarul körkörös felelősség, avagy kölcsönös kezesség.
Ez az orosz fogalom még a cári időkből származik, amikor a parasztok kollektíven feleltek egymás kötelezettségeiért. Ha egy család nem tudott adót fizetni, a többieknek kellett beszállni. A szovjet időkben aztán a fogalom többletjelentést is kapott: olyan helyzetet jelöl, amikor egy csoport tagjai kölcsönösen fedezik és védik egymást, még akkor is, ha szabálytalanság vagy visszaélés történik.
A „krugovaja poruka” logikája szerint a csoport tagjai hallgatnak egymás hibáiról vagy bűneiről, mert tudják, hogy ha egy ember lebukik, az az egész hálózatot veszélybe sodorhatja. A rendszer stabilitását éppen ez a közös érdek és kölcsönös kiszolgáltatottság biztosítja.
Ha a mai Magyarország erkölcsi, társadalmi, politikai válságát nézzük, akkor ez a kifejezés nagyon szépen leírja, ami történik.
Ez történik a legmagasabb szinteken is: valóságos omerta, hallgatási fogadalom övezi azt a pár tucat családból álló belső haveri kört, akik részei a Családnak – a rendszer valódi haszonélvezőinek. Mindenki tud a másik disznóságairól, mindenki zsarolható és mindenki cinkos.
Ez történik a különféle állami alrendszerek esetében is. Az agyonközpontosított, minden autonómiától megfosztott oktatási rendszerben, ahol a tananyag leadása és a rubrikák kipipálása a lényeg. Az egyre inkább széteső egészségügyben, ahol a kirakatban minden szép és jó, de közben rohad belülről az egész. A gyermekvédelemben, ahol a dolgozók tudnak arról, mi megy, de már ez a tétlenséggel párosult tudás önmagában is cinkossá teszi őket. A rendőrségben, ami összezár a mundér becsületének védelmében, miközben egy volt rendőr jelentette ki nemrég, hogy valójában mint intézmény annyira túlterhelt és leépített, hogy az utolsókat rúgja. És még folytathatnám.
Ezekben a nagy állami rendszerekben addig lehetsz sikeres, amíg részt veszel a Nagy Hazugság fenntartásában. Amíg nem nevezed nevén a problémákat, amíg eufémizmusokban gondolkodsz, amíg a feletted lévők disznóságaihoz asszisztálsz. Akkor esetleg neked is elnézik a saját disznóságaidat, és megnyílnak a felfelé vezető kapuk.
És így működik ez a társadalom legalsó szegmenseiben is, ahol egész közösségek élnek a városi középosztály számára felfoghatatlan testi és szellemi nyomorban és kiszolgáltatottságban. Ahol mindenki tudja, hogy mennyit és mit lopott a helyi földesúr, de cinkosan hallgatnak, amíg hajlandók aprópénzért megvásárolni a szavazatukat.
És aki kilép a krugovaja porukából, azt a rendszer kiközösíti és ellehetetleníti. Vagy legalábbis megpróbálja. Ennek az ördögi körnek az ereje ugyanis a többség hallgatásában és tétlenségében rejlik. De ha a cinkosságot elutasítók elérnek egy kritikus tömeget, akkor az egész rendszer széthullik.







