Szomorú belegondolni, hogy az elmúlt 16 évben felnőtt egy olyan generáció, ami már nem is emlékszik másra. Mert amióta az eszét tudja, azóta ez van. Ők már nem is emlékeznek arra a világra, amikor még voltak a dolgoknak következményei. Pedig létezett ilyen. Nem volt persze tökéletes az a világ sem. Ennek a mostaninak a romlottsága, korruptsága abban gyökerezett. Az ugari köldöknézegetés, az urambátyám, a pökkhend, a falvak lecsúszott népének nyomorban, sötétségben és kiszolgáltatottságban tartása nem most kezdődött. De legalább még mindenki úgy érezte, hogy van tétje annak, ha valaki a Hatalom csúcsain lebukik valami disznósággal. A legagyzsibbasztóbb ebben a mai világban éppen az, hogy szinte mindent el tudnak vinni szárazon. Minden napra jut egy olyan botrány, amibe bele kellene bukniuk, ami miatt fejeknek kellene hullani. De erre a legritkább esetben kerül sor – és akkor sem a leginkább felelős fejek hullanak. Csak feláldozható gyalogok. Sőt, a legtöbb esetben azt látjuk, hogy az államot irányító szervezett bűnözők agresszíven visszatámadnak és áldozati pózba helyezkednek, nemzetközi összeesküvést vizionálnak. Na ennek a következménynélküliségnek egészen elképesztően tragikus morális hatása van az egész társadalomra nézve. Le egészen a kisiskolásokig: hiszen ha már egészen fiatalon, a politikai tudatosságának kezdeteinél azt tapasztalja a kölyök, hogy ebben a világban az erős azt tehet a gyengével, amit akar, akkor vajon milyen erkölcsi érzék kifejlődését várhatjuk még tőle bármilyen más téren? Sokan beszélünk a drogprevencióról: most gondoljunk bele, hogy annak a politikai színháznak, amit itt a Hatalom a drogfogyasztás köré épít, milyen üzenete van. Mert a gyerekek nem hülyék. Nem csak azt látják, amit a hivatalos felnőtt világ láttatni akar velük, hogy „a drog rossz”. Hanem látják ennek a képmutatását is. Látják azt is, hogy közben a miniszterelnök azzal menőzik, hogy pálinkával mulatja át az éjszakát. Vagy hogy a húsosfazékhoz közel állók simán megússzák a cuccozós szexpartikat, a „zéró-tolerancia” rájuk egyáltalán nem vonatkozik. Az üzenet: jól kell képet mutatni, jól kell helyezkedni, akkor lehet itt mindent. Olyan állapotban van ez az ország, mint egy diszfunkcionális család, ahol az alkoholista családfő kedvére terrorizálhatja a többi családtagot. Azok, akik ezt megakadályozhatnák, cinkosan hallgatnak. Az áldozatokat addig gázlángozzák, míg végül már azt is elhiszik, hogy ők a hibásak. És a legrosszabb az egészben, hogy már senki se hiszi igazán, hogy ez az egész lehet másként. Elvették tőlünk a reményt is, hogy felébredhetünk ebből a rémálomból. Pedig most, mondjon bárki bármit, az ébredés már egészen közel került hozzánk. És mondjon bárki bármit, tényleg csak rajtunk fog múlni, hogy sikerül-e. Nem csak és kizárólag egy megfelelő helyre behúzott x-en, ami nélkül nem megy – hanem azon is, hogy végre elhisszük, és elhitetjük másokkal, hogy ledobhatjuk ezt a mázsás terhet és lehet itt másként élni ebben az országban. Ez a dolgunk, nem kevés.