Szókratész úgy maradt meg a kollektív emlékezetben, mint egy méltóságteljes és köztiszteletben álló bölcs. Nem éppen úgy, mint ahogy ez a kép mutatja: amint éppen a felesége, Xanthippe egy rosszul elsült házastársi vita után vizet önt a fejére. Xanthippe a „házsártos feleségként” vonult be a kollektív emlékezetbe – pedig teljesen érthető a nő perspektívája: ugyanis nem díjazta túlzottan, hogy a férje naphosszat csak filozofálgat ahelyett, hogy valami „tisztességes” munkát végezne és segítene neki a mindennapi gondok elhárításában. Szóval Szókratésznek nem ment túlzottan jól az, amit manapság magánélet és munka egyensúlyának hívunk… Ma már hajlamosak vagyunk úgy visszatekinteni a múlt meghatározó gondolkodóira, mint akik mentesek voltak mindattól a mindennapi egzisztenciális bizonytalanságtól, ami minket kínoz. Mintha ők valamiféle tisztán spirituális lények lettek volna akik nem követtek el hibákat és ne szorongtak volna azon, mi lesz holnap. Pedig Szókratésznek élete során a rossz házassága mellett rengeteg egyéb emberi konfliktusa és problémája is akadt. Egy rendkívül turbulens időszakban élt, amikor a peloponésszoszi háború éppen kifordította Athén politikai valóságát a sarkaiból. Ő maga is szolgált katonaként, nem volt ismeretlen számára, hogy az élete veszélyben van. És már mint filozófus rengeteg konfliktusa volt: a Hatalom nem nézte jó szemmel, hogy megkérdőjelezett egy csomó hagyományt és konvencionális igazságot. A fiatalságot megrontó destruktív alaknak tartották. Egy olyan válságos időszakban, amikor eluralkodott a gyankvás és bűnbakkeresés. Szókratész pedig, aki kétségkívül bölcs filozófus volt, gyakorlati diplomáciai érzékkel alig rendelkezett. Ez végül az életébe került. A görög filozófusok életideálja – az eudaimónia, avagy a jól, erényesen élt élet – nem a „gondtalan élet” szinonímája volt. Mint amit a reklámok vagy a közösségi média beállított, idealizált képein láthatunk. Hanem arról szól, hogy miként lehet a folyamatosan ránk ömlő gondok, a kicsinyes napi konfliktusok ellenére értelmet és jelentést találni az életünkben. A jó élet nem kényelmes és gondtalan. A boldogság nem egy állandósult eufória. Ahogy a szeretet sem egy érzés – hanem képesség, ami fejlesztésre szorul. Mégis, ahogy Szókratész mondta: az önvizsgálat nélküli élet nem érdemes az élésre. Az eudaimónikus élet pedig egy jóval mélyebb szinten ad elégedettséget.