Hazánkat egy drogfogyasztó párt készül vezetni – mondja Kocsis Máté. Gagyog s ragyog. Én az égre nézek: vajon nem akar leszakadni? Nem akarja végre maga alá temetni ezt az egész képmutató, álszent, kettősmércés társaságot az ibizai luxusklubban szipogó Habonnyal, a chemszex partiról menekülő Szájerrel, a bódult izzadtságban bambuló Deutsch Tamással és a mindennek ellenére felemelt mutatóujjal prédikáló idióitáival együtt? Hogy nőhetett emberek arcán ennyire vastagra a bőr? Hogy lehet még képük folyamatosan játszani itt az erkölcscsőszt, miközben egy egész ország tocsog a pálinkában? Miközben éppen ők verték szét az addiktológiai ellátórendszert? Miközben éppen most láthattuk egy dokufilmben, hogy a szegénynegyedekben kristályfüggő nyomorultakat zsarolnak szavazásra? (költői kérdések a drogriporteren)