Azért van annak valami diszkrét bája, amikor Pityinger „Dopeman” (értsd: drogdíler) László kedélyesen spanoskodik a műsorában a maffiafőnökként felvezetett (!) miniszterelnökkel, nemde? Haha, milyen vicces. Igen, ugyanazzal a miniszterelnökkel, aki egy éve meghirdette a drogellenes háborút és a zéró-tolerancia elve alapján kultúrháborút folytat a „drogokat népszerűsítő” zenészekkel szemben. De mégis, ezt az alaptörvénybe is belefoglalt ellenérzését varázslatos gyorsasággal hagyja maga mögött, amikor éppen a számaiban a kokós szexmunkások szopási technikáiról értekező Dopemannel kell leülni beszélgetni. Aki, mellesleg, még pár éve a gipszből kiöntött fejét rugdosta a földön. Abszurdisztán furcsább dolgokat is látott már, vonja meg a vállát a sokat tapasztalt magyar választópolgár. Mondjuk az picit sem meglepő, hogy Don Vétónál méltóbb szerepmodellt bizonyára nem talál az ifjúság számára Dopeman, aki legalább bizonyos dalaiban őszintén megmondja a véleményét: „Nem igaz, hogy a bűnözés nem fizet, Mert ha nem fizetne nem lennének emberek Akik szembenéznek a börtönnel, Rengeteg évvel.” Yo!