Irónikus, hogy a média nagyon ritkán képes arra, hogy a finom különbségeket érzékeltesse. Egy cikk többnyire vagy arról szól, hogy a kannabisz nagyon káros – vagy arról, hogy nem is káros. Most végre arról is szó van, ami a lényeg, hogy nem maga a szer az, ami önmagában káros. Az ember és a környezete az a tényező, ami a leginkább számít. Nem mindegy, hogy ki, milyet, mennyit, hogyan, milyen gyakran, miért és mire, kivel és milyen környezetben használja a szert. Ez a magyar kutatás például egy olyan következtetéssel zárul, ami igazából triviálisnak kellene, hogy legyen: a fűfüggő felnőttek munkamemóriája rosszabb, mint a nemfogyasztóké, de a rekreációs/alkalmi fűfogyasztóké nem rosszabb. Még csak ok-okozati kapcsolatot sem állít fel a kutatás. Viszont cáfolja azokat a kormánysajtóban gyakran hangoztatott butaságokat, miszerint akár már egyetlen füves cigitől is elmeroggyanttá válhatsz. Még mindig élénken él az a tévhit, hogy ha mindenféle nem létező kárt tulajdonítunk a fűnek, esetleg jól felnagyítjuk és eltúlozzuk a létező ártalmakat, akkor majd „a fiatalok” jól elrettennek a használatától. Ez a tévhit nem egyszerűen értelmetlen, hanem nagyon káros is. Nem csak azért, mert fiatalok ezreit kriminalizálják ennek a differenciálatlan démonizálásnak a nevében minden évben. Hanem azért is, mert totál beáldozza azt a hitelességet, ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a valós, létező kockázatokat tudatosítani lehessen.