Kedves csalódott fideszesek! Ez a poszt nektek szól. Nem a káröröm íratja velem, azért nem lenne érdemes koptatni a billentyűzetet. Most dühösek vagytok és csalódottak. Úgy érzitek, hogy ez az ország mégsem az, aminek hittétek. Mintha idegenek lennétek a saját hazátokban. Furcsa új érzés? Tudjátok, mi ezt átéltük már az elmúlt 16 évben nagyon sokszor. Meg tudjuk érteni, miben vagytok. Ha mélyen és őszintén magatokba néztek, akkor rá fogtok jönni, hogy a leginkább nem ránk vagytok dühösek. Nem azokra a fiatalokra, akik szidják a fideszt az utcán. Őket sem értitek persze, és ez megijeszt benneteket. De valójában van ott még valami más is, csak be sem valljátok magatoknak: dühösek vagytok, hogy átvertek titeket. Átvertek titeket azok, akik hónapokig hazudoztak arról, hogy itt valami egetverő fidesz győzelem készül. Hazudtak éjjel és hazudtak nappal: hamisított közvéleménykutatási adatokkal traktáltak titeket. Mert pár százalék tévedés mindig benne van. De ne mondja nekem senki, hogy egy jóhiszemű közvéleménykutató 10-20 százalékokat téved! Ez bizony tudatos hazugság volt: tudatosan tartottak titeket sötétségben. Most rettegtek, hogy az új kormány záros határidőn belül beléptet minket a háborúba és elviszik a fiaitokat, unokáitokat a frontra. Tudom, hogy őszintén hiszitek ezt. De egyvalamit fontoljatok meg: ha képesek voltak nektek hónapokig hazudni a közvéleményről, akkor mennyire bízhattok meg az egyéb vádjaik igazságában? Megmondom: semennyire. Hamarosan ki fogják húzni a dugót a propaganda-gépezet konnektorából. Most még nem látjátok be, de higgyétek el nekem, hogy utána nektek is sokkal jobb lesz. Egy valamiben igaza volt a kedves vezetőtöknek: utálkozásra és gyűlölködésre nem lehet jövőt építeni. Itt nem csak a fideszből van elegünk, de abból a szemléletből is, amit képviselt: hogy párbeszéd helyett csak a betonba döngölés, kölcsönös megértés helyett folyamatos ellenségkép-gyártás van. Egy országunk van – de higgyétek el, hogy békében megférünk benne sokan, sokféle világnézettel, sokféle vággyal és szenvedéllyel. Puszi