Az egyik legnagyobb veszteség, amit Magyarország elszenvedett az oktatás és a kultúra terén az elmúlt 16 évben, szerintem egyértelműen a Közép-európai Egyetem (CEU) elüldözése volt. És nem csak az ország veszítette el a nemzetközileg is legelismertebb, legversenyképesebb felsőoktatási intézményét. De rengeteg ember egzisztenciáját, karrierjét is tönkretették. Nekem, volt CEU-s diáknak, majd vendégoktatónak, ez személyesen is egy olyan fájdalmas veszteség, amit nagyon nehezen tudtam feldolgozni. Egy pezsgő szellemi élettel teli tudományos műhelyt romboltak le, ami hidat képezett a térség nemzetei között – nekem magamnak is életre szóló barátságokra sikerült szert tennem Kelet-Közép Európa országaiból. És egyben bezártak egy ablakot Európára – a világra. Ami segíthetett, segíthetne nekünk most is, hogy jobban megértsük a bolygót, ahol élünk, az emberiséget, aminek a része vagyunk. És még hány és hány független intézményt, közösséget, műhelyt romboltak le, daráltak be! SZFE. 1956-os intézet. Index. Nemzeti Drogmegelőzési Intézet. És a többi. Ez járt ma az eszemben, amikor arról volt szó a sajtóban, hogy az MCC nevű janicsárképző intézet és kifizetőhely pénzcsapját el kell zárni. Zárják is el! És a többi közpénzen meghízlalt kamuintézet meg fantomalapítvány is menjen a levesbe! Ezzel nem hozzák vissza azokat a szellemi műhelyeket, amiket szétvertek. De a felszabaduló forrásokat arra kell fordítani, hogy újjáalakítsuk a plurális, demokratikus közélet független, szakmai alapokon álló szervezeti hálóját. A civil társadalomban végre nem bűnbakot, hanem támogatandó értéket kell látni. Nem elég a kormányváltás – rendszerváltásra van szükség.