Azoknak, akik Rubovszky Rita jelölését kritizálták valamilyen szempontból (köztük nekem is), most illik elismerni, hogy az iskolaigazgatókkal való megbeszélés egy szép gesztus a jövendő miniszterelnök részéről – de több is annál. Mutatja, hogyan kell működnie egy demokratikus kormányzatnak: folyamatos párbeszédet folytatva szakemberekkel, bevonva őket a döntéshozásba, figyelve az érveikre, az érintettek megélt tapasztalataira. Az elmúlt 16 évben nem igazán láthattunk példát hasonlóra: hiszen a NER mindent erőből intézett el. Amikor szakemberek vagy érintettek szervezetten próbáltak érdeket érvényesíteni, akkor vagy ignorálta őket vagy ellenséget faragott belőlük. Nekem ebben a Rubovszky-vitában tudjátok mi volt a legrémisztőbb? A beépült reflexek: hogy egyesek rögtön zsigerből utálnak valakit, akinek egyházi háttere van. Vagy pont ellenkezőleg: rögtön zsigerből ellenségesnek tartanak valakit azért, mert megfogalmazza az egyébként megalapozott kritikáit egy katolikus hátterű jelölttel és a nézeteivel szemben. Jó lenne túllépni ezeken a reflexen. A zsigeri indulat-reakció nem konstruktív kritika. A kritika pedig nem mindig támadás, ha megfelelő érvekre épül. Remélem, hogy a politikai kultúrának ezentúl újra része lesz ez is. Más területeken is bevonják a civil társadalmat, ösztönzik az önszerveződést, a párbeszédet – és nem riadunk meg a kulturált, egymás megértését és nem földbe döngölését szolgáló vitától sem. ❤