Bizonyára nagyon sok fontos ügy verseng most az új kormány figyelméért. De mondok nektek valamit: van egy olyan ügy, aminek minden máshoz képest elsőbbséget kell élveznie. A gyermekvédelem ügye. Éppen most olvasom, hogy egy három (3!) éves kislány ellen nevelőotthonban elkövetett szexuális erőszak ügyet eltussoltak – és ha Lakatos Ádám aktivista nem tapossa ki belőlük, akkor a Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság a füle botját se mozdította volna. Sőt, amikor ő proaktívan fellépett, akkor ellenségesen fogadták. Három éves gyerek – alig idősebb, mint a saját kislányom. Én még felfogni is képtelen vagyok, hogy tud valaki ártani egy ilyen pici, törékeny, kiszolgáltatott lénynek. Ehhez milyen szintű gonoszság kell – mert ez már az, gonoszság. Fizikailag rosszul leszek ettől. De több itt a gond, mint az egyéni gonoszság. Vajon mit mond el ez az egész rendszerről, hogy ilyen emberek hosszú éveken keresztül gyerekekkel dolgozhatnak – sőt, hogy egyáltalán a közelükbe kerülhetnek? És hogy falaznak nekik? Vajon hány gyermek senyved most ebben a pillanatban is olyan körülmények között, amik még egy felnőtt embert is kikészítenének, nemhogy egy kisgyereket? Még rágondolni is szörnyű. Szóval ennek véget kell vetni. Nem majd. Nem később. Hanem most. Azonnal. Ez legyen a legfontosabb prioritás: valódi biztonságot, gondoskodást nyújtani ezeknek a gyerekeknek. Tudjuk, mit kell tenni: szakemberek ezerszer leírták, elmondták, ha kell morzejelekkel is körülírják a rendszerszintű reformokat, amikhez már tegnap is késő lett volna. Alapellátás megerősítése, érdemi támogatás a szegény családoknak. Szakemberek megfelelő támogatása, túlterheltségének enyhítése. A jogvédelem megerősítése. És a többi. Csak kezdjük már el, az Isten szerelmére! Kerül, amibe kerül. Ha kell, vegyünk el máshonnan. Ennél fontosabb költség ne legyen az egész nyavalyás költségvetésben, de tényleg! Mert rólunk, társadalomról mond el mindennél többet, hogyan bánunk a legkiszolgáltatottabbakkal.