Visszanyal a fagyi. Gyakran jut eszembe ez a kifejezés mostanában, amikor olyanokat olvasok, hogy Kövér László a kormányzati túlhatalom miatt parázik. Érdekes, parlamenti pedellusként még azt hangoztatta, hogy a fékek és ellensúlyok csak libsi ármány. Vagy amikor Huth Gergely szívhezszólóan aggódik amiatt, hogy mi lesz itt a megszüntetett propagandagyárak dolgozóival. Érdekes, amikor a CEU-t és más szellemi műhelyeket szüntettek meg, emberek ezreinek egzisztenciáját tették tönkre, akkor nem aggódott. És még idézhetném itt a NER potentátok, celebek és véleményformálók sorát, akik most hirtelen felfedezték magukban az emberi jogokért aggódó széplelket, és a háborgó lelkiismeretet – míg pár hete még tapsolva csápoltak egy olyan miniszterelnöknek, aki poloskaként kiirtásra rendelte honfitársaikat. Áldozat pózba vágta magát az egész elit, olyan látványos műszenvedést produkálva, mint a simlis focista a füvön, akit még csak nem is súrolt az a cipő, de azért fetreng egy nagyot, fél szemmel lesve, hogy látja-e a bíró. Srácok, ez kevés lesz!