A Magyar Közlöny frissen megjelent száma szerint „a kábítószer-megelőzésért és kábítószerügyi koordinációs feladatokért” az egészségügyi miniszter felel. Először is, kezdjük a jó hírrel: hosszú évek óta ismét van Egészségügyi Minisztérium – megszűnt Pintér „Voldemort” Sándor szörnyminisztériuma! Ez önmagában is remek hír. Mint ahogy az is, hogy végre a drogterület nem a belügy, hanem az egészségügy fennhatósága alá kerül, magyarul elsősorban nem rendészeti kérdésként fogják kezelni. És valóban, ennek a területnek van egy csomó fontos egészségügyi vonatkozása. Én személy szerint mégis jobban örültem volna, hogy ha már minisztériumhoz, akkor a szociális tárca alá kerül ez a terület. Hiszen a droghasználó sem nem bűnöző, sem nem beteg – sem a kriminalizáló, sem a medikalizáló modellel nem tudok azonosulni. Minél többet tudok meg a drogjelenségről (több, mint húsz éve tanulok, és még mindig tudok újat tanulni!), annál inkább meggyőződésemmé válik, hogy a társadalmi tényezők szerepe jóval nagyobb, mint azt a legtöbben gondolják. De talán ennél is jobban tetszett az ötlet, amit Felvinczi Katalin, a Magyar Addiktológai Társaság alelnöke javasolt, és amit meg is fogalmaztunk a döntéshozóknak egy szakemberek által aláírt levében. Miszerint, idézem, „az addikciós terület a jövőbeli kormányzati struktúrában ne egyetlen ágazat alárendelt részterületeként jelenjen meg, hanem olyan, magas szinten koordinált szakpolitikai területként, amely képes az egészségügyi, szociális, oktatási és közösségi szempontok integrálására.” Magyarul kezeljük komplexen és integráltan a különféle szenvedélyeket, viselkedési és szerhasználati zavarokat, és ez az átfogó megközelítés már a kormányzati adminisztráció szintjén is jelenjen meg egy minisztériumok közötti koordinációs szerv kialakításával. Sajnos úgy tűnik, ez a kérésünk nem talált értő fülekre (reakció eddig nem érkezett rá). Sebaj. A területnek nagyon is jó gazdája lehet az Egészségügyi Minisztérium is: főleg, ha megfelelő csapatra bízza a miniszter a koordinálását, ami elkötelezett a Tisza programjában lefektetett célok megvalósítása mellett. És ha mindezt a civil társadalommal párbeszédben, együttműködve teszi – és persze megfelelő költségvetést is biztosít hozzá. Ez utóbbira tegnap közzé tettem egy javaslatot is a Nemzeti Addikciós Alap létrehozásáról, ami a függőséget keltő termékeket forgalmazó iparágakból beszedett adó egy részét dedikáltan a függőségek megelőzésére és kezelésére, illetve az ártalmak csökkentésére fordítaná.