Számomra szimbolikus, hogy miközben megszűnt az ún. háborús vészhelyzet, a kormány elsők között az aszály kérdését tűzte napirendjére. Ez jelzi, hogy az álproblémák helyett végre a valódi gondokkal foglalkoznak azok az emberek, akiket ezért fizetünk az adónkból. Az ország jövőjét ugyanis nem ukrán békaemberek vagy óvodásokat átműtő genderügynökök veszélyeztetik, hanem többek között az, hogy a globális klímaváltozás hatására kiszáradnak a földjeink. És remélem ez a fordulat a drogpolitikában is lezajlik majd. Az álproblémák helyett – mint például, hogy bulizók fiatalokat meg zenészeket vegzál a rendőrség – a valóban kínzó társadalmi problémák felé fordul a figyelem. Például, hogy mit tehetünk a leszakadt térségeken, településen tomboló nyomor-szülte kristály-fogyasztással. De említhetném az alkohollal vagy a gyógyszerrel való visszaélést is, ami még mindig messze több életet követel, mint az illegális szerek együttvéve – csak éppen a szőnyeg alá söpörjük. És mint az aszály elhárítása esetén, a tartós változáshoz látványos kirakatmegoldások helyett itt is rendszerszintű, átfogó, választási ciklusokon, generációkon átívelő megközelítésre lesz szükség.