Egy ilyen oldal szerkesztőjeként gyakran megkapom, hogy mennyire vadliberális vagyok. Pedig bevallom, vannak dolgok, amikben kifejezetten konzervatív tudok lenni. Például amikor kisgyerekekről van szó. Kimondottan irritál, amikor azt látom, hogy este 10-11 körül anyu és apu még mindig valami kertkocsmában vagy szórakozóhelyen üldögél a haverokkal, miközben a kisgyerek félálomban kuksol a babakocsiban vagy összegömbölyödve alszik egy széken. Lehet menőnek gondolják, hogy magukkal hurcolják — de szerintem valójában inkább önzés. Mert egy kisgyereknek nem az éjszakai felnőttvilághoz kell alkalmazkodnia. Egy kisgyereknek rendszer kell. Kiszámítható ritmus. Megfelelő alvás. Nyugodt esti rutin. Elcsendesedés, fürdés, mese, biztonságérzet. Nem zajos kocsmák, villódzó fények és késő esti felnőttprogramok. És ez nem valamiféle prűd moralizálás. A gyermekalvással kapcsolatos szakmai ajánlások évtizedek óta ugyanazt hangsúlyozzák: a kisgyerekek idegrendszerének szüksége van a rendszerességre, a megfelelő cirkadián ritmusra és az esti ingerek fokozatos csökkentésére. Persze egy kivételes este nem a világ vége. De amikor a gyerek rendszeresen a felnőttek éjszakai életvitelének kísérője lesz, annak bizony ő fizeti meg az árát.