Régebben azt hittem, az a jó terapeuta, aki megmondja, hol hibázok és hogyan változzak meg. De aztán rájöttem, hogy a jó terapeuta az, aki segít jobban elfogadnom magam. Mert ahogy Carl Rogers mondja, „a különös paradoxon az, hogy amikor elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok, akkor tudok megváltozni.” A terapeuta nem hoz be külső igazságokat az életünkbe, legfeljebb segít felfedezni azokat az igazságokat, amelyek már eleve ott vannak bennünk. Csak a sok rétegben egymásra rakódott félelem, fájdalom, szégyen guanója alatt nem férünk hozzájuk. Az igazságainkat senki sem fogja kitúrni helyettünk a guanó alól: senki nem végzi el helyettünk a melót. De az igazság meglátását csakis egy másik ember együttérző jelenlétében merjük megengedni magunknak. (note to myself)