Látom magam körül a hitetlenkedéssel vegyes döbbenetet, ahogy a kormányzati szereplők sorra olyan dolgokat mondanak ki, világosan és közérthetően, amiket 16 évig csak és kizárólag közellenséggé nyilvánított civilek és szakemberek mertek kimondani. Gyermekvédelemről, egyházi iskolákról, azonos nemű párokról, szociálpolitikáról, nemi esélyegyenlőségről – csak úgy kapkodjuk a fejünket. Hogy mi? Ezt egy miniszter mondta, tényleg? Szent tehenekhez nyúlnak hozzá, tabukat döntögetnek. Még nehezen szokjuk meg: igen, ötletek, eszmék, ideák, elvek, amiket szinte csak suttogva lehetett emlegetni hivatalos körökben, az most a centrum, a mainstream részévé vált. Furcsán keserédes most kormánypolitikusok szájából hallani ezeket: egyrészt meglepő, másrészt öröm, harmadrészt keserűség, hogy ilyen sokáig tartott.