A bíróság előtt azzal védekezik két drogkereskedelemmel vádolt férfi, hogy a fűszívás vallásuk része
A kanadai rendőrség 2006-ban lecsapott a torontói Univerzum Egyháza székházára, mivel az alapos gyanú szerint az épületben marihuána-kereskedelem zajlott. Az egyház két vezetője, Peter Styrsky és Shahrooz Kharaghani nem tagadta, hogy kannabiszt termesztettek és fogyasztottak, azonban azzal védekeztek, hogy a fűszívás a vallásos szertartásaik része. Ami a helyes életvezetést illeti, az egyháznak két tanítása van: ne árts magadnak és ne árts másoknak. A saját számításaik szerint 35 lelkésszel és 4500 taggal rendelkező közösség számára a kender az élet fájának, a tudás fájának és a keresztnek a szimbóluma, fogyasztása a legspirituálisabb élmények közé tartozik. Ügyvédjük, George Filippovic azzal érvel Ontario Legfelsőbb Bírósága előtt, hogy a kannabisz-fogyasztás tiltása sérti mindazon hívők szabad vallásgyakorlathoz fűződő alkotmányos jogát, akik a kannabiszt vallási célból használják. A védelem szerint a vallásszabadsághoz fűződő jog nem korlátozható a drogkontroll nevében.
Másképp vélekednek az ügyészek, akik szerint az Univerzum Egyháza egy bűnszervezet, amelyben a kultikus álcák mögött fűkereskedelem zajlik. Az egyház “nem kínál betekintést vagy válaszokat a ‘végső gonddal’ kapcsolatban, ami a vallás lényegét képezi; nincs összefüggő hitrendszere, amely támpontot nyújtana az életvezetéshez, nincsenek morális vagy etikai szabályai”, szól a vádirat. Az álláspont akár még igaz is lehet: előfordult már a világtörténelemben, hogy élelmes vállalkozók a vallásra hivatkozva próbáltak meg illegális úton haszonhoz jutni (lásd pl. szcientológia). Az ügyészség azonban nagyon ingoványos talajra téved akkor, amikor hivatalból megpróbálja definiálni a vallás lényegét. Az általuk a vallás meghatározására felhasznált “végső gond” koncepciója Paul Tillich német teológustól ered, aki szerint a vallás létünk végső meghatározottságával foglalkozik. Ő azonban valószínűleg álmában sem gondolta volna, hogy valaki majd bírósági tárgyaláson fogja alkalmazni ezt a teológiai fogalmat egy másik vallással szemben. A Toronto Life c. lap újságírója azon élcelődik, hogy az Univerzum Egyháza két beszívott hippi agymenése, honlapjuk éppen annyira áttekinthetetlen a legtöbb ember számára, mint Homer Simpson hírhedt website-ja. De vajon ki állapíthatja meg azt, hogy egy ember vallásos hite autentikus-e vagy sem?
A droghasználat és a spiritualitás között meglehetősen komplex kapcsolat van, Roland Griffiths, a John Hopkins Egyetem viselkedés-kutatója szerint a hallucinogén szerek hatása alatt átélt élmények meglepő hasonlóságot mutatnak a vallásos misztikusok beszámolóiból ismert víziókkal és tudatállapotokkal. Kísérletekkel is igazolták, hogy ezek az élmények gyakran meghatározó szerepet töltenek be az emberek életében, egy kísérlet alanyai még hónapokkal egy varázsgomba-utazás után is pozitív, sorsfordító spirituális élményekről beszéltek. Indiában, ahol az egyik hindu fesztivál során a hívők rituális kötelességből fogyasztanak kannabiszt, annak vallásos jelentőségét senki sem vonja kétségbe. Nem lesz könnyű dolga tehát a bíróságnak akkor, amikor határvonalat akar húzni vallásos és rekreációs szerhasználat között. Az ügyészség véleménye az, hogy még amennyiben valóban vallásos célból használják is a szert az egyház tagjai, akkor is szükséges és arányos ezen joguk korlátozása a drogfogyasztást tiltó törvény alapján. De vajon valóban feláldozhatóak-e a legalapvetőbb szabadságjogaink a drogellenes harc nevében?
Sárosi Péter
