Frissítve: 2011.02.06
Van-e a pedagógusnak feljelentési kötelezettsége?
Sajnos sok helyen továbbra is makacsul tartja magát a tévhit, hogy a pedagógus köteles a rendőrséget értesíteni, ha tudomására jut, hogy diákjai kipróbáltak, használnak valamilyen illegális kábítószert.
Milyen esetben van feljelentési kötelezettségünk?
„Bűncselekmény miatt bárki tehet feljelentést; a feljelentés kötelező, ha annak elmulasztása bűncselekmény. A hatóság tagja és a hivatalos személy, továbbá, ha külön törvény előírja, a köztestület köteles a hatáskörében tudomására jutott bűncselekményt – ha az elkövető ismert, annak megjelölésével – feljelenteni. A feljelentéshez csatolni kell a bizonyítási eszközöket, ha ez nem lehetséges, a megőrzésükről kell gondoskodni.” (1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról, 171. §)
A Büntető Törvénykönyv csak súlyos, elsősorban államellenes bűncselekmények esetében ír elő feljelentési kötelezettséget, ilyenek az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása, az alkotmányos rend elleni szervezkedés, lázadás, rombolás, hazaárulás, hűtlenség, ellenség támogatása, kémkedés (1978. évi IV. törvény, vagyis Büntető törvénykönyv – Btk. – 150.§) és ehhez hasonló pl. az emberrablás, terrorcselekmény stb.. Más bűncselekmények esetében nincs feljelentési kötelezettség, a hatóság értesítését az állampolgár belátására bízzák. Ha valaki nem tesz feljelentést, az természetesen önmagában nem minősül bűnpártolásnak sem. És a teljesség kedvéért azt is tudni kell, hogy abban az esetben, ha valaki mást hamisan bűncselekmény elkövetésével vádol, úgy ő maga követ el bűncselekményt, illetve ha valaki olyan körülményről nem számol be, amitől az ártatlanság múlhat, az szintén büntetendő.
Tehát a hatóságok és a hivatalos személyek, szűk körben a köztestületek kötelesek feljelentést tenni, ha bármilyen bűncselekmény elkövetéséről tudomást szereznek. Azonban az iskolaigazgató, a pedagógus, a szülő nem hivatalos személy, az iskola nem hatóság és nem köztestület.
Az iskolának, a pedagógusnak, a szülőnek, az osztálytársnak nincs általános feljelentési kötelezettsége!
Van-e a pedagógusnak titoktartási kötelezettsége?
Igen, van, ezt a közoktatásról szóló (1993. évi LXXIX.) törvényben találjuk, annak egész pontosan a 2. számú mellékletében. Sajnos a szabályok nehezen értelmezhetők és kevéssé precízek, valamint az a szerencsétlenül általános törvényi megfogalmazás is elrelativizálja, mely szerint „súlyos veszélyhelyzet” esetén nem kell megtartani a tanári titkot.
Sajnos a tanári szakma alapvető etikai szabályai még nem megfelelően kidolgozottak, pedig az oktató legalább olyan felelősségteljes munkát végez, mint egy orvos vagy ügyvéd. A Nemzeti Tankönyvkiadó gondozásában azonban már megjelent a pedagógusokra vonatkozó etikai szabályokat tartalmazó „Pedagógusetika – kódex és kommentár” című kiadvány, melyben a titoktartással kapcsolatban a következők olvashatók:
A pedagógusoknak „nevelői tevékenységük közben szerzett magántermészetű információkkal kapcsolatban titoktartási kötelezettségük van. Ilyen információkat csak a gyermek érdekét szem előtt tartva adhatnak tovább, csakis olyan személyeknek, akik ezek birtokában várhatóan eredményesebben tudnak majd cselekedni, szintén a gyermek érdekében.”
A pedagógus a bizalmasan közölt információkat csak a gyermek érdekét szem előtt tartva adhatja tovább, olyan megoldás érdekében, mely segítséget jelent a tanuló számára.
Ki tud eredményesen segíteni?
Természetesen az iskolákban sokszor komoly gondot jelenthet a legális drogok használata is. Ami a kábítószer (illegális drog) kipróbálását, alkalmi vagy rendszeres fogyasztását illeti, ez nyilván szintén kisebb-nagyobb veszélyt jelent a diákok számára. Lehet puszta kíváncsiság, vagy divat, akár mintakövetés a használat kiváltó oka, és persze lehet, hogy komoly családi vagy egyéni probléma tünete. Bármi is az ok, a következmény egyforma: kábítószerfogyasztás (bár a törvény nem ezt a fogalmat alkalmazza, de ez a lényeg) a magyar büntetőjog szerint bűncselekmény, legalább két év szabadságvesztéssel büntetendő, s csak az elterelés jelent kivételt (lásd a gyakran ismételt kérdések menüpontot). Ha az iskolában, vagy környezetében kábítószer átadása is történik, az átadó öttől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, akkor is, ha osztálytársak közötti ügyről, és nem drogkereskedésről van szó.
Nyilvánvalóan nem egyszerű dönteni abban, hogy melyik az a pont, amikor még pedagógiai eszközökkel lehet az illegális droghasználat veszélyeit és ártalmait csökkenteni egy közösségen belül, és mely az a pont, amikor az ügy súlyosságánál fogva már meghaladja egy oktatási intézmény kompetenciáját. A döntést mindenképpen nagyon körültekintően kell meghozni: a legfontosabb szempont mindig a gyermek mindenekfelett álló érdeke, a feljelentés – ami messze nem egyenlő a következetes szigor alkalmazásával – mindig az utolsó eszköz.
Ami feljelentést illeti, azt nem árt észbentartani, hogy ha rendőrség tudomására jut, hogy valaki kábítószert fogyaszt: büntetőeljárást kell indítania. A rendőrség – ideértve akár a leghumánusabb rendőröket is – feladatából következően nem segítőként, hanem bűnüldözőként köteles fellépni a kábítószerfogyasztóval szemben is: eszköztárában a motozás, házkutatás, előállítás, kihallgatás, vizeletvétel stb. szerepel. A fogyasztó gyanúsított az eljárásban, a tanárt, osztálytársakat és a szülőt pedig jó esetben tanúként hallgatják ki az ügyben. A kialakulatlan személyiséget a büntetőeljárás szükségképpen megviseli, rosszabb esetben brutálisan traumatizálhatja.
Világos, hogy egy iskolai bejelentés nyomán indult büntetőeljárás után a diákok sem tanáraikkal, sem egymással nem fognak őszintén beszélni a kábítószerekkel kapcsolatos gondjaikról. Ettől azonban a problémák nem fognak megszűnni, amíg világtól hermetikusan elzárt, steril iskolák nem léteznek.
Nem elég célozgatni, nyíltan kell beszélni a problémákról, ehhez pedig kölcsönös bizalom szükséges. Ha a diák teljesítményében, magatartásában negatív változást okoz a droghasználat, nem elég prevenciós előadások megszervezésével reagálni, hanem személyes beszélgetést, szakszerű segítségnyújtást is lehetővé kell tenni számára, a család bevonásával. Ha az iskola nem képes segíteni, célszerű olyan szakembereket, szervezeteket megkeresni, akik kellő szaktudással és tapasztalattal rendelkeznek ezen a területen. A gyermekek és a tanárok érdekét egyaránt az szolgálja, ha nem a félelem diktálja lépéseiket.
Ha a diákok nem fordulhatnak bizalommal nevelőikhez, elvész a hatékony segítségnyújtás lehetősége, s a drogfogyasztással járó problémákra nem, vagy csak túl későn derül fény.
Ha gyermekével vagy diákjával kapcsolatos további drogjogi kérdései vannak, vagy szeretné felvenni a kapcsolatot a lakóhelyéhez közel eső szakemberekkel, kérjük forduljon bizalommal munkatársainkhoz!
