Ez a cikk eredetileg a 444-es blogunkon jelent meg.
Bár a HIV vírussal élők még jó pár évig nem reménykedhetnek a végleges és teljes gyógyulásban, a járvány ellenszere valóban ott volt a fedélzeten.
Az idei, Melbourne-ben megrendezett nemzetközi AIDS konferenciát beárnyékolta a maláj légitársaság MH17 számú járatának lelövése. A gépen ugyanis 6 szakember utazott, akik a konferencián szerettek volna részt venni – de soha nem értek oda. Minket, akik szerencsésen eljutottunk a konferenciára, sokkolt a hír. A sajtóban olyan találgatások is megjelentek, hogy “akár az AIDS gyógymódja is ott utazhatott a gépen”. A hat áldozatból egy orvoskutató volt, Joep de Lange, a Nemzetközi AIDS Társaság korábbi elnöke, aki valóban jelentős módon hozzájárulhatott volna a jövőben a vírussal kapcsolatos klinikai kutatásokhoz.
A legújabb kutatások tükrében azonban még mindig hosszú-hosszú évek választanak el bennünket egy olyan gyógymód kifejlesztésétől, ami a szerzett immunhiányos tünetegyüttes (AIDS) betegséget okozó HIV vírust teljesen kiirtja a szervezetből. Jelenleg csak olyan antiretrovirális gyógyszerek állnak rendelkezésre, amelyek rendszeres szedésével tünetmentessé lehet tenni a vírussal élőket. Ráadásul aki gyógyszert szed, annyira lecsökken a vírusszáma, hogy nem fertőz! A HIV járvány megfékezéséhez jóval többre van szükség kémcsöveknél és tablettáknál. A jó hír az, hogy ezeket a módszereket már régóta ismerjük. A rossz hír az, hogy nem alkalmazzuk őket megfelelő mértékben.
Tudjuk például, hogy minél gyorsabban szerez valaki tudomást a HIV státuszáról, és minél hamarabb kezdi el a gyógyszeres kezelést, annál kevesebb eséllyel fertőz meg másokat. A HIV tesztelés, tanácsadás kiterjesztése és korai kezelésbe vétel jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a járvány ma már csökkenő trendeket mutat, egyre kevesebb új HIV fertőzést regisztrálnak a világon. Még ha a végleges gyógymódot nem is találjuk meg egyhamar, a járványt akkor is meg lehet állítani záros határidőn belül.
Azt is tudjuk azonban, hogy vannak olyan csoportok, amelyek a fertőzés különösen nagy kockázatának vannak kitéve, mint például az intravénás drogfogyasztók, a szexmunkások vagy a meleg, bi férfiak, transzneműek. A speciális csoportok körében a HIV megelőzése speciális programokat igényel, ilyen például a drogfogyasztók körében a steril injektáló felszerelés elérhetővé tétele (tűcsere). Sajnos ezeket a programokat, bár a bizonyítékok szerint rendkívül hatékonyak, a világ országainak egy jelentős részében morális alapon elutasítják. Más országokban megtűrik ugyan, de nem kapnak megfelelő pénzügyi támogatást. Jó példa erre az, ami a tűcsere programokkal történik Magyarországon: jelenleg a legnagyobb éppen bezárni kényszerül.
Ráadásul ezek a sérülékeny csoportok a világ számos országában a társadalom legüldözöttebb, legkirekesztettebb rétegei közé tartoznak, mindennapi tevékenységük súlyos bűncselekménynek számít. A megbélyegzés és a kriminalizálás jelenleg a HIV járvány megelőzésének legfőbb akadályává vált – a drogfogyasztók, a szexmunkások vagy éppen az azonos nemű kapcsolatok dekriminalizálása, társadalmi integrációja, elfogadása éppúgy részét képezi a járvány megfékezésének, mint a kondomok vagy a steril fecskendők.
Bizonyos értelemben tehát a lelőtt maláj gépen utazó szakemberek mindegyike ismerte az AIDS ellenszerét, és azon dolgozott, hogy minél több ember megismerje és használja azt. Közéjük tartozott Martine de Schutter, akivel személyesen is volt alkalmam találkozni, és aki több nemzetközi projekt keretében együtt dolgozott szervezetem munkatársaival. Ő egy olyan holland kezdeményezés, a Bridging the Gaps program menedzsere volt, amely kimondottan azt célozza, hogy a szexmunkások, a drogfogyasztó és LMBT+ emberek jogai érvényesüljenek és megfelelő támogatást kapjanak.
Sajnos nem csak a maláj gép utasai azok, akik értelmetlenül és szükségtelenül halnak meg a politikai szűklátókörűség, az előítéletek és a tudatlanság áldozataiként. Ide kell sorolnunk azokat a milliókat is, akik azért halnak meg, mert nem jutnak időben megelőzéshez és kezeléshez, vagy mert megbélyegzik és megbüntetik őket azért, amit a saját testükkel tesznek.
Sárosi Péter
Melbourne, Ausztrália
