Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.
Olvasónk, Sketal azt idézi fel, hogy egy tizenkét évvel ezelőtti közös MDMA szeánsz milyen mély hatással járt a tesója életére.
Bevezetőként annyit, hogy testvérem és én a 80-as évek szülőttei vagyunk. Ő az elején, én a végén. Egyszerű szülők, munkásosztály, a maguk szociálisan elfogadott módjan drogfüggák. Ittak, isznak.
Nem volt rossz gyerekkorunk, nem vertek minket, de eros kézzel neveltek. Folyton téma volt a „mit szolnak mások”, „a diploma, a tanulás fontos”. Engem nagyon nem érintett meg, testvéremet annál inkább. Égett a bizonyítás vágyától. Kesőbb persze rájöttünk, a szülőknek sosem lesz elég, amit a gyerek nyújtani tud.
Testvérem hagyta el az országot először, nehezen viseltem, szoros volt a kapcsolatunk.
MDMA-t eloszor Hollandiaban fogyasztottunk egyutt, majd 3 évig nem. Én közben füveztem, élveztem az életet. Dolgoztam, párkapcsolatom volt, éltem az életem ahogy ő is. Tartottuk a kapcsolatot. Egyszer amikor hazalátogatott, kitaláltam, hogy újra éljük át azt az élményt. Kicsit másképp, most csak ketten, nem buliban. Eléggé túladagoltuk az MDMA kristályt. Nagyjából 200mg-ot ehettünk meg fejenként. Remek beszélgetés, őszinte gondolatok es végre újra olyan volt, mint amikor elment. Elmesélte, mennyire elégedetlen a párkapcsolatával, a munkájával, nem boldog. Elhatározta, hogy mostantól más lesz. Sírtunk, nevettünk, csodálatos volt.
Másnap bucsúzás, elment. A következő két hónapban felszámolta a munkáját, a kapcsolatát, visszament tanulni.
Ennek mar 12 éve. Azóta 4 iskolát elvégzett, olyan világcégeknél dolgozik, amiket mindenki ismer. Lenyugodott, nem feszül semmin, lazán veszi az életet, sikeres. A fizetésre nem térnék ki, de anyagilag sem lesz gondja tobbé az életben. Stabil házasságban él, társakként, tisztelettel bánnak egymással.
Adott volt egy testvér tele frusztrációval, önképzavarral, megfelelési kényszerrel. Es adott volt egy anyag. Ami utat mutatott, és megtanította őt arra, hogy irányítsa az életét a maga szája íze szerint, és kiszűrje a mások (szülők, barátok, környezet) által felállított „normákat”.
Hiszen a normális csak nézőpont kérdése.
Sketal
FIGYELEM! A fenti történet nem azt a célt szolgálja, hogy bárkit hasonló szerek fogyasztására buzdítson. Sorozatunk célja a tájékoztatás: hogy bemutassuk, milyen sokféle célból és módon fogyasztanak az emberek tudatmódosító szereket. Ha érdekel a drogtéma – akár fogyasztó vagy, akár a területen dolgozó szakember, aggódó szülő vagy szimplán jobbító szándékú aktív polgár -, szeretsz írni és szeretnél hozzájárulni a Drogriporter tájékoztató munkájához, akkor itt az alkalom: írj nekünk cikket a Drogriporter blogra! Amennyiben a cikked megfelel a tartalmi és minőségi elvárásainknak, akár rendszeres szerzővé is válhatsz. Írhatsz arról, hogy szerinted hogyan kellene átalakítani a hazai drogpolitikát, milyen törvényekre, programokra lenne szükség, blogolhatsz a fogyasztóként/partizóként/szülőként/szakemberként stb. szerzett tapasztalataidról. Tudósíthatsz arról, hogy milyen jó és rossz drogpolitikai példák vannak idehaza és külföldön. Írhatsz drogtémájú könyvekről, filmekről is. A cikkek terjedelme lehetőleg ne haladja meg szóközökkel együtt az 5-6000 karaktert. A cikkeket a sarosi.peter(kukac)gmail.com címre küldd! Akár megfelel az írásod, akár nem, egy héten belül válaszolunk.
