Az OSI kézikönyve a túladagolások megelőzéséről
Az Open Society Institute (OSI) ártalomcsökkentő programja (IHRD) a túladagolások elkerülését elősegítő kézikönyvet adott ki, amely egyaránt szól a droghasználókhoz és az ő ellátásukkal foglalkozó szakemberekhez. A szerzők, Lydia Guterman és Matt Curtis régóta tartanak túladagolás megelőző tréningeket a metadon és tűcsere programok kliensei és munkatársai számára Közép-Kelet Európában. A tréning módszereit az Egyesült Államokban fejlesztették ki a Chicago Recovery Alliance szakemberei, akik megelégelték azt, hogy a klienseik szükségtelenül és idő előtt kénytelenek meghalni az illegális piac bizonytalansági tényezői és az állam tehetetlensége miatt. A képzés során megmutatják azt is, hogyan kell alkalmazni a herointúladagolás visszafordítására alkalmas gyógyszert, a Naloxont, amelynek beadása életeket menthet – és nem kell hozzá egészségügyi szakképzettség (bővebben itt!). A tréningek valószínűleg komoly szerepet játszottak abban, hogy már a halálos túladagolások számát sikerült jelentősen visszaszorítani a városban, a szervezet által kiképezett szociális munkások és kliensek 2009-ben több mint ezer alkalommal számoltak be arról, hogy segítettek egy túladagolás áldozatául esett fogyasztón.
Dan Bigg, a CRA igazgatója, aki úttörő szerepet játszott a program kialakításában, rámutat arra az igazságra, hogy egyetlen drogfogyasztó sem szolgált rá arra, hogy meghaljon pusztán azért, mert drogot használ. Egyáltalán nem szükségszerű, hogy egy heroinfüggő előbb-utóbb meghaljon túladagolásban. Olcsó és egyszerű módszerek állnak a rendelkezésre – csak alkalmazni kéne őket!
A kézikönyv praktikus tippeket is tartalmaz a fogyasztók számára a túladagolások elkerülésére:
1) Ismerd a toleranciaszintedet és légy tisztában azzal, ha a toleranciaszinted lecsökkent (például miután huzamosabb ideig nem fogyasztottad a szert)!
2) Ne keverd a drogokat, gyógyszereket egymással, és különösen ne keverj semmilyen drogot alkohollal!
3) Ügyelj arra, hogy az orvos által felírt gyógyszerek interakcióba léphetnek az utcai drogokkal, és ez túladagolást okozhat!
4) Ügyelj az egészségedre: egyél rendesen, igyál sok vizet és aludd ki magad.
5) Ha ismeretlen dílerhez mész, vagy a díleredhez új cucc érkezik, először csak egy kis adaggal vizsgáld meg, hogy mennyire erős az anyag!
6) Ne fogyassz drogot egyedül: ha túladagolsz, legyen mindig valaki melletted, aki segít!
7) Ha szívod vagy szippantod a drogot, akkor kisebb az esélye annak, hogy túladagolsz tőle, mintha szúrod.
Ha azonban már megtörtént a baj, fontos, hogy a túladagolás tüneteit a fogyasztók környezete gyorsan és pontosan felismerje. Méghozzá az sem mindegy, hogy az illető éppen milyen drogtól adagolta túl magát, a stimuláns (amfetamin, kokain) túladagolásnak mások a tünetei, mint a depresszánsok (heroin, metadon) túladagolásának.
Depresszáns túladagolás tünetei:
• Ébren van, de nem képes beszélni
• Lassú pulzus és szívverés
• Lassú légzés
• Elkékült ajkak és körmök
• Nehezen lélegzik
• Fuldokló hangokat ad ki
• Eszméletvesztés
• Hányás
• Sápadt arc
• Erőtlen, petyhüdt test
Stimuláns mérgezés tünetei:
• Extrém nyugtalanság és szorongás
• Habzó száj
• Nagyon gyors szívverés, pulzus
• Magas testhőmérséklet
• Gyors, kis lélekzetvételek
• Mellkasi fájdalom
• Fuldokló hangok
• Hányás
Stimuláns túladagolás tünetei:
• Hirtelen összeesik és elveszti az eszméletét
• A teste rázkódik, rohama van
• Szívroham
• Agyvérzés
Fontos az is, hogy az egyszerű “sztóndulást” (a fogyasztó elmerül a maga kis világában) és a túladagolást megkülönböztessük egymástól: erre elsősorban a zaj és a fájdalom alkalmazása lehet alkalmas. Nem kell itt kínzásra gondolni, pusztán arra, hogy ha emelt hangon beszélünk az illetőhöz, esetleg megcibáljuk a fülcimpáját, de az illető erre sem reagál, akkor valószínűleg túladagolás áldozata lett. A legjobb, ha a túladagoltat nem engedjük elaludni, és megakadályozzuk, hogy a saját hányásába fulladjon.
Ha herointúladagolásról van szó, a kézikönyv alapvetően 4 lépést javasol a tragédia elkerülésére:
1) Mesterséges légzés
2) A mentők értesítése
3) Amennyiben elérhető, Naloxon beadása
4) A helyzet folyamatos felmérése (rendszeresen vizsgálni kell az illető pulzusát és légzését)
Sajnos Magyarországon a 3. lépés még csak álom, ugyanis Naloxont kizárólag szakorvos és az ő ápolója adhat be – helyett a heroinfogyasztók gyakran sós víz beadásával kísérleteznek, ami inkább csak ront a helyzeten. Ennek a szabályozásnak a felülvizsgálata még nem történt meg, bár a kormány az augusztusi túladagolásos esetek után elkötelezte magát a Naloxon-disztribúciós programok bevezetésének előkészítésére.
Ami a stimuláns túladagolást illeti, itt is elengedhetetlen a mentők azonnali értesítése, itt ugyanis a gyors halálozásnak nagyobb az esélye, mint a herointúladagolásnál. A kézikönyv azt ajánlja, hogy a mentők érkezéséig le kell fektetni a túladagolás áldozatát vízszintes helyzetbe, majd két kézzel, erőteljes, gyors mozdulatokkal nyomást kell gyakorolni a szegycsontjára (kb. 100 nyomás 1 perc alatt). Különösen rossz ötlet azonban, ha valamilyen más utcai drog vagy gyógyszer beadásával próbáljuk a túladagoltat feléleszteni! Ha egy stimuláns-fogyasztó nem adagolta túl magát, de szélsőségesen nyugtalan és szorongó, akkor egy enyhe depresszáns (Valium, Xanax) kis dózisban segíthet neki lenyugodni.
A kézikönyv utolsó részében drogspecifikus információkat találhatunk, többek között a HIV kezelésére alkalmazott gyógyszerek és az utcai drogok lehetséges interakcióiról (pl. Ritonavir+MDMA=túladagolás), vagy az utcai drogok különféle kombinációiról (pl. speedball = heroin+kokain).
Sárosi Péter
