Tegnap szólt a Várban a Felicita. Méghozzá nem csak amúgy magnóból, mint a régi házibulikon. Hanem a szerzőt, Al Bano-t személyesen hozták el, hogy elénekelje. Van az a pénz. Ropta rá az egész NER-elit nép elől hermetikusan elzárt Lovarda épületében, ahol Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter házasodott össze a Hír TV egyik bemondójával. Az igazi NER románc: ahogy a lány ránézett a fiúra a stúdióban, rögtön tudta, hogy aki ilyen szépen, ilyen szívdöglesztően hazudik a békéről, az kell neki. Az igazi hángérien drím: ebben az országban mindenki megcsinálhatja a szerencséjét, még egy nő is (aki, miniszterelnök úr szerint, ugye mégis más tészta, mint egy ember). Csak megfelelően kell helyezkedni. Meg stratégiailag házasodni. Ásó-kapa, hetedhét országra szóló lagzi. Még így kari előtt.
Ott volt mindenki, aki számít. Gazdasági oligarchák és kultúrdiktátorok. Holdudvaroncok és bérvéleményformálók. Ott feszítettek talpig guccsiban meg hasonló globális márkákban a globalizáció-ellenes tábor utcai harcosai. A keresztény szabadság hősei. A szovjet… öö… orosz elvtársak képviselői. Meghitten, kaviárt szürcsölve adomázott a lemondott elnök asszony a levitézlett, gyermek-abúzust fedező püspök barátjával. Szóval tényleg ott volt mindenki, aki számít. Vagy, úgy is mondhatnánk amúgy lázárjánososan, hogy aki nem volt ott, az annyit is ér.
Annyit is érnek például azok a gyerekek a gyermekotthonokban, akik még a nekik összegyűjtött karácsonyi ajándékokat sem kaphatják meg, mert azokat nem hagyták jóvá felülről. Ott porosodnak valami raktárban. Hiszen milyen veszélyes is lenne a gyerek egészséges lelki fejlődésére, hogy nem kormánypárti kisvonatot tologat, hanem ellenzékit! Még az is lehet, hogy azt a játékot megérintette egy olyan. Olyan tudjukki. Még mit nem! Hogy közben mállik a vakolat, lepusztult a vizesblokk? Hogy egy nevelőre húsz gyerek jut? Hogy hónapokra kórházakban ragadtak csecsemők? Az nem számít a rongyrázós csődületnek a Lovardában, akik egy este alatt több közpénz jellegét elveszített közpénzt buliznak el, mint ami egy ilyen gyermekotthon éves költségvetési hiánya lehet. Persze ilyen hasonlatok is csak az ilyen demagóg sorosbérenceknek juthatnak eszébe, mint én. Akik annyit is érnek. Egy Hír Tv bemondónak például biztosan nem.
Magyarországon szociálpolitika egyébként nincs többé – itt már csak gondoskodáspolitika van. Ez az új varázsszó. A minisztériumi csinovnyikok meglegyintik a varázspálcájukat, csiribá, csiribú: mindent gondoskodáspolitikai keretbe helyeznek el. Magyarul: gondoskodj magadról, meg a családtagjaidról, ne zavard a legfelsőbb államhatalmat a te kis csip-csup „szociális” problémáiddal. És akkor Isten is megsegít. Nem kellenek ide mindenféle istentelen civil szervezetek, mindent outsourcingolunk az egyházaknak. Pont úgy, mint a középkorban. Imával a mélyszegénység ellen.
Na de abba is hagyom, mert a múltkor megfeddett egy kommentelő: karácsony előtt nem tudnék már végre valami felemelőt írni? Hát nem szorult az én éjfekete sorosista lelkembe más, mint csupa negatívság? Szóval térjünk csak vissza akkor ahhoz, ami felemelő. A lagizhoz a Lovardában. Vizualizáljuk, ahogy az önfeledt násznép ropta a felicsitára. Ahogy Schmidt „az orosz választások demokratikusak voltak” Mária az asztalon táncol. Kívánom, hogy legyen mindenki legalább olyan boldog, mint Sulyok elnök úr! Sok boldogságot és közbeszerzést az ifjú párnak! Felicita. Boldogság. Szeretet. Család. Kereszt. Gucci. NER. Szeressük egymást gyerekek! Ólájvántforkrisztmaszizjú. Légy pozitív! Juhú! ❤
kép: Kirstóf Balázs/444
