A tagállamok inadekvát válaszai miatt a valós dekriminalizációs erőfeszítések még mindig hiányoznak Európában – vontuk le a konzekvenciát az EU következő drogstratégiájáról tartott, brüsszeli konferencián hallottakból.
Egészen a közelmúltig az EU mélyen megosztott volt az illegális drogok témájával kapcsolatban. Ugyanakkor az Európai Uniónak a „hatalom lágy megnyilvánulása” (soft power) típusú gyakorlata – ami főleg az információk megosztásán alapszik – megkerülhetetlen előnyökkel járt. Ennek köszönhetjük, hogy a szerhasználókra a büntetőjog helyett már inkább az egészségügy szemüvegén keresztül tekintünk.
A tilalmi hangnem még mindig uralja az EU következő drogstratégiájának kialakítását övező vitát, de az ártalomcsökkentés szerepe megkérdőjelezhetetlenül megnövekedett. A legfőbb kihívás annak elismerése, hogy pusztán az egészségügyi szempontokra összpontosítva nem foglalkozhatunk a probléma feketepiaci oldalával a kínálatcsökkentés keltette illúzión túl.
Közismert tény, hogy a politikusok utálnak drogpolitikai ügyekkel foglalkozni, amelyek a legtöbb társadalom számára alacsony fontosságú, költséges és megosztó kérdéseknek számítanak. Ha mégis ez van soron, sem az EU, sem a nemzeti politika nem erőlködik, hogy fontos lépéseket tegyen.
Ahogyan az EMCDDA vezető politikai tanácsadója, Danilo Ballotta megfogalmazta, mióta az EU drogmonitorozó ügynöksége megkezdte működését, a politikai retorika a droghasználók stigmatizációjától és junkie-nak minősítésétől odáig jutott, hogy ma már függőséggel élő emberekről beszélünk. A brüsszeli konferencián Ballotta a úgy fogalmazott: „a puszta tény, hogy a tagállamokhoz eljuttatunk egy olyan kérdőívet, amely a börtönökben végzett tűcsere programokra kérdez rá, hatást gyakorolhat a szabályozások módosításában”.
Folk György/Brüsszel
Fordította: Kardos Tamás
