• Skip to main content
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Kezdőlap
  • Magunkról
  • Blog
  • Café
  • Filmek
  • Cikkek
  • Segítő helyek
  • HU
    • EN
    • RU

Vita a soron következő EU drogstratégiáról

december 19, 2012 | Szerző: Kardos Tamás

Tweet

A tagállamok inadekvát válaszai miatt a valós dekriminalizációs erőfeszítések még mindig hiányoznak Európában – vontuk le a konzekvenciát az EU következő drogstratégiájáról tartott, brüsszeli konferencián hallottakból.

Egészen a közelmúltig az EU mélyen megosztott volt az illegális drogok témájával kapcsolatban. Ugyanakkor az Európai Uniónak a „hatalom lágy megnyilvánulása” (soft power) típusú gyakorlata – ami főleg az információk megosztásán alapszik – megkerülhetetlen előnyökkel járt. Ennek köszönhetjük, hogy a szerhasználókra a büntetőjog helyett már inkább az egészségügy szemüvegén keresztül tekintünk.

A tilalmi hangnem még mindig uralja az EU következő drogstratégiájának kialakítását övező vitát, de az ártalomcsökkentés szerepe megkérdőjelezhetetlenül megnövekedett. A legfőbb kihívás annak elismerése, hogy pusztán az egészségügyi szempontokra összpontosítva nem foglalkozhatunk a probléma feketepiaci oldalával a kínálatcsökkentés keltette illúzión túl.

Közismert tény, hogy a politikusok utálnak drogpolitikai ügyekkel foglalkozni, amelyek a legtöbb társadalom számára alacsony fontosságú, költséges és megosztó kérdéseknek számítanak. Ha mégis ez van soron, sem az EU, sem a nemzeti politika nem erőlködik, hogy fontos lépéseket tegyen.

Ahogyan az EMCDDA vezető politikai tanácsadója, Danilo Ballotta megfogalmazta, mióta az EU drogmonitorozó ügynöksége megkezdte működését, a politikai retorika a droghasználók stigmatizációjától és junkie-nak minősítésétől odáig jutott, hogy ma már függőséggel élő emberekről beszélünk. A brüsszeli konferencián Ballotta a úgy fogalmazott: „a puszta tény, hogy a tagállamokhoz eljuttatunk  egy olyan kérdőívet, amely a börtönökben végzett tűcsere programokra kérdez rá, hatást gyakorolhat a szabályozások módosításában”.
 

Brüsszel körülbelül másfél évtizede dobta be az enyhébb megítélés labdáját a játékba az EU szakértői tanácsadói ügynökség, az EMCDDA felállításával. Annak ellenére, hogy sem az ügynökségnek, sem az EU-nak nincs döntési joga a 27 tagállam politikájában, jelentős előnnyel járt az EMCDDA megalakítása, konkrétan az információ és a tudás megosztásával. A puszta tény, hogy az európai országokban a szerhasználók számára nyújtott szociális szolgáltatásokat rendszeresen monitorozzák, azzal a hatással jár, hogy a politikai egyensúly fokozatosan tolódik a szenvedélybetegeken alapuló, hiányos egészségügyi rendszerről az ártalomcsökkentésre épülő tudományos tényeken nyugvó megközelítés felé. Ez még arra a Svédországra is igaz, ami a kemény prohibicionista megközelítés hosszú történelméről híres.

Mindez szép és jó, de ha a nyers számokban gondolkodunk, 1,4 millió problémás európai droghasználót találunk (a lakosság 0,4%-a), míg 1,1 millióan keresnek kezelést. Utóbbiak közül 710 ezren vesznek részt szubsztitúciós terápiában – ami gyakorlatilag a fele azoknak, akiknek opiát szubsztitúciós programokra van szüksége. Az ártalomcsökkentés iránti igényt jól mutatja az alkalmazása nyomán történő HIV járvány csökkenése és a stabil túladagolási statisztikák.

Az Európai Bizottság mostanáig csak kínálat- és keresletcsökkentésről beszélt, az intézkedések szociális és egészségügyi szempontjai mellett – ami az új drogstratégia részét képezheti. Annak ellenére, hogy a kannabisz használatával kapcsolatos diskurzus hangneme globálisan változik, az EU következő drogstratégiája nem említi a marihuána dekriminalizációját és nem szólít tényalapú vitára a területen.

Az EU 80,5 millió polgára próbálta ki a kannabiszt és közülük 3 millió használja napi rendszerességgel. Csak az elmúlt másfél évben 1,5 millió fiatal használt ecstasyt és körülbelül ugyanennyien fogyasztottak amfetamint. Az EU lakosságának 6,4%-a szippantott kokaint legalább egyszer és körülbelül 50 millió tű talál gazdát a tűcsere programokban. Ennek ellenére az európai politikusok továbbra is tagadják a tényt, hogy valamit kellene kezdeni a drogok feketepiacával.

Michael Roudaut, az Európai Bizottság Belügyi Igazgatóságának tagja egy vitában azt állította, hogy az illegális drogpiac éves szinten 70 milliárd eurót érő üzlet és a legtöbb európai pénzmosási ügy is a drogokhoz kapcsolódik. Roudaut hozzátette, hogy csak Franciaországban körülbelül 100000 utcai díler ténykedik, akik átlagosan havi 6400 eurót tesznek zsebre. Tényleg elhisszük, hogy kívánatos ezt az összeget a feketegazdaságban hagyni és ezzel további muníciót adni a globális terrorizmusnak és a közbiztonság leépítésének? Ezek radikális kérdéseknek hangzanak, melyek távol állnak az európai politikai realitásoktól, de úgy tűnik számomra, hogy létezik egy sokkal pragmatikusabb megközelítés, amelyet fel kéne tárni – egy megközelítés, ami jogilag nem oszthatja meg Európát annyira, mint manapság a legalizáció kérdése.

A központi ügy az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása. A dekriminalizáció támogatói egyre nagyobb számban alapozzák érveiket az emberi jogi alapelvekre. Hogyan lehetséges, hogy az EU, ami hosszú ideje az emberi jogok lelkes védelmezője, még mindig engedi tagállamai polgárainak, hogy a fogyasztott szubsztanciák alapján diszkriminálja a polgárait? Szégyen, hogy a 21. században az emberi jogok leghangosabb képviselői továbbra is engedélyezik, hogy emberek kerüljenek rács mögé azért, mert az alkoholtól és a nikotintól eltérő szert választottak! Fel lehet tenni a kérdést, hogy mi a helyzet a legjobb egészséggondozás igénybevételéhez való jogunkkal, vagy a szabadidős tevékenységünk megválasztásához való jogunkkal? Hogyan kényszerítheti egy felvilágosult közösség a polgáraira, hogy egyes pszichoaktív szereket – a kockázatelemzések szerint jóformán épp a legnagyobb egészségügyi és társadalmi ártalmakkal bírókat – előnyben részesítsen másokkal szemben?

Az EU politikájában tapasztaltak nagyon jól tudják, hogy ezeket a kérdéseket leginkább a tagállamok kormányai számára kell feltenni, minthogy minden jogi procedúra végén ők hozzák meg a döntést az Európai Tanácsban. Az Európai Bizottságnak nem lenne szabad a népszerűség alapján válogatnia az ügyek között; ő definíció szerint a „uniós alaszerződés őre” és ennek megfelelően kell cselekednie. Ugyanez igaz az Európai Parlamentre: a tagoknak Európa demokratikus törvényességének képviselőiként kötelességük a viták közepette azért küzdeniük, hogy Európát egy befogadó közösséggé tegyék.

Az Európai Uniónak alkalmazkodnia kell polgárai elvárásaihoz. A Miniszterek Tanácsának az Európai Parlamenttel és az Európai Bizottsággal vállvetve azon kell dolgoznia, hogy biztosítsa a tisztességes bánásmódot, és hogy megvédje a jogait azon többnyire problémamentes, rekreációs droghasználók tízmillióinak, akik hasznos és produktív tagjai az 500 milliós közösségünknek.
 

Folk György/Brüsszel
Fordította: Kardos Tamás

Kategória: Hírek Témák: Ártalomcsökkentés, Drogszabályozás, Európai Drogpolitikai Kezdeményezés (EDPI), Legalizáció

Elsődleges oldalsáv

  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Filmjeink adatbázisa

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között!

Kosztya Proletárszkij – A rajzfilm

Az animációs dokumentumfilm Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. Rajzolta Rontó Lili. Rendezte és vágta Takács István Gábor. Narrálta Ánya Szarang.

Kérjük támogasd a munkánkat!

Témáink

A drogháború költségei (Count the Costs kampány) Afrika Depresszánsok Diszkórazzia dosszié dizájner drogok Dohány Drogprevenció Drogszabályozás Emberi jogok ENSZ drogpolitika Eurodrog Európai Drogpolitikai Kezdeményezés (EDPI) Filmek Hatályos jogszabályok Heroin dosszié Kanada Kannabisz-Szkizofrénia dosszié Latin-Amerika Legalizáció Linkek Magyar drogpolitika Marihuána Médiamonitor Nemzetközi szervezetek No Brog Rovat Online tanulmányok Opiátok Oroszország drogpolitikája Pszichedelikus drogok Pszichedelikus gyógyászat PSZK dosszié Schedel Andor gyűjtemény Stimulánsok Szcientológia dosszié TASZ kiadványok Tűcsere dosszié USA Ártalomcsökkentés Ázsia

Footer

Jogriporter Alapítvány 2017
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter