Németország

Az 1982-ben hatályba lépett, azóta többször módosított német drogtörvény (Betäubungsmittelgesetz) az ellenőrzött anyagok három kategóriáját különbözteti meg:

I. osztály („kereskedelmi célra nem használható” szerek, ide sorolják a heroint, kokaint, kannabiszt és amfetaminszármazékokat);

II. osztály (orvosi felírással beszerezhető legális gyógyszerek)

III. osztály (speciális esetekben felírható gyógyszerek, pl. morfium, metadon)

A drogtörvény szerint a fogyasztás mint olyan nem bűncselekmény, a birtoklás viszont igen. A Legfelsőbb Bíróság 1994-es határozata új kritériumokat határozott meg a személyes használat céljából történő birtoklás szabályozására. Egyrészről megerősítette a kannabisz tilalmának sokak által vitatott alkotmányosságát, és felhívta a tagállamokat, hogy alakítsanak ki egységes szabályozást a csekély mennyiségű kannabisz birtoklóival kapcsolatban, és „tiltsák meg azok túlzott büntetését.” Bár az egységes szabályozás még mindig nem jött létre Németországban, elsősorban a csekély mennyiség megítélése eltérő (3 és 30 gramm között váltakozik). A legtöbb esetben a csekély mennyiség birtoklása ellen elindítják ugyan a büntetőeljárást, azonban felfüggesztik azt.

A jogszabályok drogkereskedelemmel kapcsolatos bűncselekmények négy kategóriáját különböztetik meg:

1, Általános bűncselekmény (5 évig terjedő szabadságvesztés)

2, Komoly bűncselekmény (1-től 15 évig terjedő szabadságvesztés)

3, Minimum 2 maximum 15 éves szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények

4, Adminisztratív kihágás (pénzbüntetéssel büntetendő)

A bíróság többnyire olyan súlyosbító körülmények fennállása vagy hiánya alapján sorolja be az adott bűncselekményt a kategóriák valamelyikébe, mint például jelentős mennyiség, kiskorú bevonása, bűnszervezet tagjaként elkövetett bűncselekmény stb.