2005. július 7. Bogárd és Vidéke Vigyázat, kábítószer (olvasónk által elküldött levél)
Tisztelt Bogárd és Vidéke, Tisztelt Hargitai Lajos!
A lap július 7-i számában olvastam "Vigyázat, Kábítószer" című írásukat. Szerintem nagyon fontos és hasznos dolog, hogy felhívják a szülők figyelmét a helyes hozzállásra, hogy a családon belüli nyílt párbeszédet és őszinte segítségnyújtást támogatják, nem pedig a probléma rejtőzködésbe szorítását, ahol beláthatatlanul, öngerjesztő módon fokozódhatnak az esetleges problémák.
Emellett úgy látom, hogy a cikk bizonyos pontokban hamis képet fest a droghelyzetről és a fiatalok drogokkal való kapcsolatáról. Igaz, hogy a marihuána-tilalom következtében, szabályozás hiányában, árusítási korhatár hiányában a fiatalok nagyon könnyen juthatnak marihuánához. Az is igaz, hogy a szabályozás hiánya miatt az árusítók akármilyen elképzelhető módszert alkalmazhatnak, és a függőkből könnyen forgalmazókká válhatnak, tovább fokozva a jelenség öngerjesztőségét.
De amennyire én a szakirodalmat figyelemmel kísérem, nekem úgy tűnik, hogy a tapasztalatok szerint a drogdílerek nem árulják ingyen gyerekeknek a drogot, a marihuána-fogyasztók nagyrésze soha nem válik függővé, és a huszas éveik végére abbahagyja a füvezést.
Szerintem nem szerencsés a drogproblémát a tapasztalatoknak ellentmondva egy külső fenyegetésnek beállítani, ami bárkire lecsaphat, válogatás nélkül, mert ez a démonizáló megközelítés, a beetető-dílerekkel, és a magatehetetlen áldozat fogyasztóval, eltereli a figyelmet a problémák valódi forrásáról: a fiatal mentálhigiénés környezetéről és mentális egészségéről. Mert a drogbetegség valódi oka a drogfogyasztó lelkiállapotában van, nem a drogban. A drog a drogozás eszköze, nem pedig az oka.
Tisztelt Bogárd és Vidéke, Tisztelt Hargitai Lajos!
A lap július 7-i számában olvastam "Vigyázat, Kábítószer" című írásukat. Szerintem nagyon fontos és hasznos dolog, hogy felhívják a szülők figyelmét a helyes hozzállásra, hogy a családon belüli nyílt párbeszédet és őszinte segítségnyújtást támogatják, nem pedig a probléma rejtőzködésbe szorítását, ahol beláthatatlanul, öngerjesztő módon fokozódhatnak az esetleges problémák.
Emellett úgy látom, hogy a cikk bizonyos pontokban hamis képet fest a droghelyzetről és a fiatalok drogokkal való kapcsolatáról. Igaz, hogy a marihuána-tilalom következtében, szabályozás hiányában, árusítási korhatár hiányában a fiatalok nagyon könnyen juthatnak marihuánához. Az is igaz, hogy a szabályozás hiánya miatt az árusítók akármilyen elképzelhető módszert alkalmazhatnak, és a függőkből könnyen forgalmazókká válhatnak, tovább fokozva a jelenség öngerjesztőségét.
De amennyire én a szakirodalmat figyelemmel kísérem, nekem úgy tűnik, hogy a tapasztalatok szerint a drogdílerek nem árulják ingyen gyerekeknek a drogot, a marihuána-fogyasztók nagyrésze soha nem válik függővé, és a huszas éveik végére abbahagyja a füvezést.
Szerintem nem szerencsés a drogproblémát a tapasztalatoknak ellentmondva egy külső fenyegetésnek beállítani, ami bárkire lecsaphat, válogatás nélkül, mert ez a démonizáló megközelítés, a beetető-dílerekkel, és a magatehetetlen áldozat fogyasztóval, eltereli a figyelmet a problémák valódi forrásáról: a fiatal mentálhigiénés környezetéről és mentális egészségéről. Mert a drogbetegség valódi oka a drogfogyasztó lelkiállapotában van, nem a drogban. A drog a drogozás eszköze, nem pedig az oka.
