• Skip to main content
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Kezdőlap
  • Magunkról
  • Blog
  • Café
  • Filmek
  • Cikkek
  • Segítő helyek
  • HU
    • EN
    • RU

A kábítószerhelyzet kezelésének négy új módja az amerikai kontinensen

június 20, 2013 | Szerző: Kardos Tamás

Tweet

Vezetőtársaimmal nyugtalanok voltunk a drog elleni harc elakadása miatt, ezért új eszközök után néztünk – Juan Manuel Santos, Kolumbia elnöke

Elérkezett az idő, hogy a kábítószerhelyzet kezelésének új módszereiről tárgyaljunk. Négy évtized kemény drog elleni küzdelem után a helyzet — néhány helyi sikertől eltekintve — továbbra is teljesen változatlan és ez rendkívüli aggodalomra ad okot.  A kábítószerfüggés, a bebörtönzés és az erőszak szintje folyamatosan magas. Amikor 2012 áprilisában az Amerikai Államok Szervezete (Organisation of American States, OAS) csúcsértekezletén a kolumbiai Cartagenában elnök- és miniszterelnöktársaimmal találkoztam, ez a nyugtalanság arra ösztönzött minket, hogy felkérjük az OAS-t, vizsgáljon meg újabb módszereket a problémák kezelésére.
 

José Miguel Insulza, az OAS főtitkára a napokban készült el a jelentéssel. A dokumentum, mely a kontinens elismert szakértőinek alapos és kreatív munkájának eredménye a biztonság, az igazságszolgáltatás, az egészségügy, a kormányzat, az üzleti és a civil szféra területéről, széles perspektívát nyit a drogháborúról szóló párbeszédben, mely mára a drogellenes harcosok és a legalizátorok polarizált vitájává szűkült.

A jelentés szerint a drogprobléma a következő évtizedben négyféle módon értelmezhető és kezelhető. Az Adam Kahane, a Reos Partners munkatársa és az Oxfordi Egyetem által kidolgozott transzformatív forgatókönyv-tervező módszertant felhasználva a jelentés lehetséges forgatókönyveket mutat be, tehát nem előrejelzéseket vagy ajánlásokat. Az egyes változatok új megvilágításba helyezik a kábítószer-problémákat és a kábítószer-politikát.

Az első forgatókönyv neve "Együtt", mely a drogproblémát egy magasabb szintű bizonytalan rendszer részeként látja, ahol a gyenge állami intézmények képtelenek kordában tartani a szervezett bűnözést és az általa előidézett erőszakot és korrupciót. A megkísérelt válasz az igazságszolgáltatási és közbiztonsági intézmények kapacitásának megerősítése a biztonság garantálása érdekében, nagyobb szakértelemmel, a polgárokkal való jobb együttműködéssel, új teljesítménymutatókkal és erősebb nemzetközi együttműködéssel.

Ez a válasz lehetőséget ad a polgárok biztonságának javítására, a közintézményekbe vetett bizalom és az adómorál javulására és az együttműködés megújulására az amerikai kontinensen. A kihívások a következők: a beágyazódott érdekek ellenállása a közintézmények újjáépítésével szemben; gyenge, esetleges és késlekedő nemzetközi együttműködés és a bűncselekmények "lufi-hatása", melynek során áttelepülnek a gyengébb intézményekkel rendelkező országokba.

A második forgatókönyv az "Ösvények". Ebben az esetben a kábítószer-probléma a jelenlegi kriminalizáló politika (különösen a droghasználók és egyszerű dílerek letartóztatása és bebörtönzése) eredményének tekinthető, egy módszer, ami túl sok bajt okoz. A javasolt válasz az alternatív törvényi és szabályozó eszközökkel való kísérletezés és abból tanulás, kezdve a kannabisszal.

Ez a válasz lehetővé teszi a jobb drogpolitika kialakulását a kísérletezésen keresztül; az erőforrások fókuszálását a kábítószerek és fogyasztók üldözése helyett, a fogyasztás káros hatásainak megelőzésére és kezelésére és bizonyos feketepiacok és –jövedelmek csökkentését a szabályozáson keresztül. Ezzel szemben kihívást jelent a kísérletezés kockázatainak kordában tartása, különösen az átmenet során a droggal kapcsolatos bűnüldözésből a szabályozott kábítószerpiacba (a problémás fogyasztás növekedéséhez vezethet), valamint a csempészet és a kormányközi feszültségek kezelése, ami a drogpolitikák különbözőségéből fakadhat.
 

A harmadik forgatókönyv: "Rugalmasság". Ebben az esetben a drogprobléma csak a mélyebb társadalmi és gazdasági rendellenességek tünete, amik erőszakhoz és függőséghez vezetnek. A válasz a közösségek, a közbiztonság, az egészségügy, az oktatás és a foglalkoztatottság megerősítése, önkormányzatok, cégek és civil szervezetek által kezdeményezett programokkal.

Ez a válasz lehetővé teszi, hogy befogadóbb, kevésbé erőszakos, egészségesebb közösségeket teremtsünk, melyek aktív szerepet tudnak vállalni a bűnüldözésben és a kábítószer elleni fellépésben. A kihívások: az önkormányzatok és civil szervezetek elégtelen erőforrásai és kapacitása és a késleltetés, mely után ez a válasz valóban visszaszorítja a kábítószerrel kapcsolatos bűnözést.

A negyedik forgatókönyv a drogháborúval való "Szakítás". Eszerint azokat az országokat, ahol kábítószert (különösen kokaint) állítanak elő vagy szállítanak át, elviselhetetlen és igazságtalan költségek sújtják. A válasz a drogtermesztés és –szállítás elleni háborúval való szakítás, vagy a termesztőkkel és a szállítókkal való megállapodás.

Ez a válasz visszafoghatja az erőszakot, a figyelmet a nemzetközi helyett a helyi prioritásokra irányíthatja, és felszabadíthat erőforrásokat a közbiztonság területéről. A visszafogott bűnüldözés miatti bővülő kábítószerpiacok és növekvő profitok, a lehetséges "state capture" a bűnszervezetek által, és a nemzetközi szerződések megszegése miatti konfliktusok jelenthetik a kihívásokat. Ez a forgatókönyv figyelmeztet egy láncreakció kialakulásának veszélyére, ami akkor fordulhat elő, ha az amerikai kontinens kormányai nem képesek javítani a hatékonyságon a kábítószer-problémák kezelésében – azaz, ha képtelenek kihasználni és kezelni az első három forgatókönyv által leírt lehetőségeket illetve kockázatokat.

Az OAS külügyminiszterei június 4-én tartották éves találkozójukat a guatemalai Antiguában, melynek fókuszában a kábítószer-problémák állnak. A fenti négy forgatókönyv egy új nyelvként szolgálhat a minisztereknek a problémák megértésében és a hatékony intézkedések megvitatásában. A forgatókönyvek bármelyike bekövetkezhet — akárcsak újabb szcenáriók, vagy mindezek kombinációja. Amerika és a világ vezetőinek döntései fogják meghatározni, melyik változat fog megvalósulni.

Juan Manuel Santos

Forrás: Guardian
Fordította: Sparing Dániel

Kategória: Hírek

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!
Iratkozz fel hírlevelünkre!
  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között!

Az animációs dokumentumfilm Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. Rajzolta Rontó Lili. Rendezte és vágta Takács István Gábor. Narrálta Ánya Szarang.

Témáink

A drogháború költségei (Count the Costs kampány) Afrika Depresszánsok Diszkórazzia dosszié dizájner drogok Dohány Drogprevenció Drogszabályozás Emberi jogok ENSZ drogpolitika Eurodrog Európai Drogpolitikai Kezdeményezés (EDPI) Filmek Hatályos jogszabályok Heroin dosszié Kanada Kannabisz-Szkizofrénia dosszié Latin-Amerika Legalizáció Linkek Magyar drogpolitika Marihuána Médiamonitor Nemzetközi szervezetek No Brog Rovat Online tanulmányok Opiátok Oroszország drogpolitikája Pszichedelikus drogok Pszichedelikus gyógyászat PSZK dosszié Schedel Andor gyűjtemény Stimulánsok Szcientológia dosszié TASZ kiadványok Tűcsere dosszié USA Ártalomcsökkentés Ázsia

Footer

Jogriporter Alapítvány 2017
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Search

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter