Vezetőtársaimmal nyugtalanok voltunk a drog elleni harc elakadása miatt, ezért új eszközök után néztünk – Juan Manuel Santos, Kolumbia elnöke
Elérkezett az idő, hogy a kábítószerhelyzet kezelésének új módszereiről tárgyaljunk. Négy évtized kemény drog elleni küzdelem után a helyzet — néhány helyi sikertől eltekintve — továbbra is teljesen változatlan és ez rendkívüli aggodalomra ad okot. A kábítószerfüggés, a bebörtönzés és az erőszak szintje folyamatosan magas. Amikor 2012 áprilisában az Amerikai Államok Szervezete (Organisation of American States, OAS) csúcsértekezletén a kolumbiai Cartagenában elnök- és miniszterelnöktársaimmal találkoztam, ez a nyugtalanság arra ösztönzött minket, hogy felkérjük az OAS-t, vizsgáljon meg újabb módszereket a problémák kezelésére.
José Miguel Insulza, az OAS főtitkára a napokban készült el a jelentéssel. A dokumentum, mely a kontinens elismert szakértőinek alapos és kreatív munkájának eredménye a biztonság, az igazságszolgáltatás, az egészségügy, a kormányzat, az üzleti és a civil szféra területéről, széles perspektívát nyit a drogháborúról szóló párbeszédben, mely mára a drogellenes harcosok és a legalizátorok polarizált vitájává szűkült.
A jelentés szerint a drogprobléma a következő évtizedben négyféle módon értelmezhető és kezelhető. Az Adam Kahane, a Reos Partners munkatársa és az Oxfordi Egyetem által kidolgozott transzformatív forgatókönyv-tervező módszertant felhasználva a jelentés lehetséges forgatókönyveket mutat be, tehát nem előrejelzéseket vagy ajánlásokat. Az egyes változatok új megvilágításba helyezik a kábítószer-problémákat és a kábítószer-politikát.
Az első forgatókönyv neve "Együtt", mely a drogproblémát egy magasabb szintű bizonytalan rendszer részeként látja, ahol a gyenge állami intézmények képtelenek kordában tartani a szervezett bűnözést és az általa előidézett erőszakot és korrupciót. A megkísérelt válasz az igazságszolgáltatási és közbiztonsági intézmények kapacitásának megerősítése a biztonság garantálása érdekében, nagyobb szakértelemmel, a polgárokkal való jobb együttműködéssel, új teljesítménymutatókkal és erősebb nemzetközi együttműködéssel.
Ez a válasz lehetőséget ad a polgárok biztonságának javítására, a közintézményekbe vetett bizalom és az adómorál javulására és az együttműködés megújulására az amerikai kontinensen. A kihívások a következők: a beágyazódott érdekek ellenállása a közintézmények újjáépítésével szemben; gyenge, esetleges és késlekedő nemzetközi együttműködés és a bűncselekmények "lufi-hatása", melynek során áttelepülnek a gyengébb intézményekkel rendelkező országokba.
A második forgatókönyv az "Ösvények". Ebben az esetben a kábítószer-probléma a jelenlegi kriminalizáló politika (különösen a droghasználók és egyszerű dílerek letartóztatása és bebörtönzése) eredményének tekinthető, egy módszer, ami túl sok bajt okoz. A javasolt válasz az alternatív törvényi és szabályozó eszközökkel való kísérletezés és abból tanulás, kezdve a kannabisszal.
Ez a válasz lehetővé teszi a jobb drogpolitika kialakulását a kísérletezésen keresztül; az erőforrások fókuszálását a kábítószerek és fogyasztók üldözése helyett, a fogyasztás káros hatásainak megelőzésére és kezelésére és bizonyos feketepiacok és –jövedelmek csökkentését a szabályozáson keresztül. Ezzel szemben kihívást jelent a kísérletezés kockázatainak kordában tartása, különösen az átmenet során a droggal kapcsolatos bűnüldözésből a szabályozott kábítószerpiacba (a problémás fogyasztás növekedéséhez vezethet), valamint a csempészet és a kormányközi feszültségek kezelése, ami a drogpolitikák különbözőségéből fakadhat.
A harmadik forgatókönyv: "Rugalmasság". Ebben az esetben a drogprobléma csak a mélyebb társadalmi és gazdasági rendellenességek tünete, amik erőszakhoz és függőséghez vezetnek. A válasz a közösségek, a közbiztonság, az egészségügy, az oktatás és a foglalkoztatottság megerősítése, önkormányzatok, cégek és civil szervezetek által kezdeményezett programokkal.
Ez a válasz lehetővé teszi, hogy befogadóbb, kevésbé erőszakos, egészségesebb közösségeket teremtsünk, melyek aktív szerepet tudnak vállalni a bűnüldözésben és a kábítószer elleni fellépésben. A kihívások: az önkormányzatok és civil szervezetek elégtelen erőforrásai és kapacitása és a késleltetés, mely után ez a válasz valóban visszaszorítja a kábítószerrel kapcsolatos bűnözést.
A negyedik forgatókönyv a drogháborúval való "Szakítás". Eszerint azokat az országokat, ahol kábítószert (különösen kokaint) állítanak elő vagy szállítanak át, elviselhetetlen és igazságtalan költségek sújtják. A válasz a drogtermesztés és –szállítás elleni háborúval való szakítás, vagy a termesztőkkel és a szállítókkal való megállapodás.
Ez a válasz visszafoghatja az erőszakot, a figyelmet a nemzetközi helyett a helyi prioritásokra irányíthatja, és felszabadíthat erőforrásokat a közbiztonság területéről. A visszafogott bűnüldözés miatti bővülő kábítószerpiacok és növekvő profitok, a lehetséges "state capture" a bűnszervezetek által, és a nemzetközi szerződések megszegése miatti konfliktusok jelenthetik a kihívásokat. Ez a forgatókönyv figyelmeztet egy láncreakció kialakulásának veszélyére, ami akkor fordulhat elő, ha az amerikai kontinens kormányai nem képesek javítani a hatékonyságon a kábítószer-problémák kezelésében – azaz, ha képtelenek kihasználni és kezelni az első három forgatókönyv által leírt lehetőségeket illetve kockázatokat.
Az OAS külügyminiszterei június 4-én tartották éves találkozójukat a guatemalai Antiguában, melynek fókuszában a kábítószer-problémák állnak. A fenti négy forgatókönyv egy új nyelvként szolgálhat a minisztereknek a problémák megértésében és a hatékony intézkedések megvitatásában. A forgatókönyvek bármelyike bekövetkezhet — akárcsak újabb szcenáriók, vagy mindezek kombinációja. Amerika és a világ vezetőinek döntései fogják meghatározni, melyik változat fog megvalósulni.
Juan Manuel Santos
Forrás: Guardian
Fordította: Sparing Dániel
