A szerző, aki úgy ír a dizájner drogok veszélyeiről és büntetőjogi státuszáról, hogy még nem hallott a C-listáról
Újabb cikk született azzal a szándékkal, hogy tisztázza a fürdősók és a dizájner drogok kapcsolatát, valamint utóbbiak használatának veszélyeit és szabályozásuk lehetőségeit. Hegyeshalmi cikke azonban legalább annyi tévedést tartalmaz, mint amennyinek az eloszlatására vállalkozik.
Ami mindenképp dicséretes, hogy az írás elején képet alkothatunk a drogok büntetőjogi megkülönböztetésének visszásságairól: minél kevesebbet tudunk egy vegyületről – pláne, ha annyira friss, hogy még C-listát sem látott – annál kevésbé kell tartanunk attól, hogy használata, vagy akár a vele folytatott kereskedelem törvénybe ütközik. E logikának köszönhetően válik a kísérletező kedvű, szórakozni vágyó fiatalok egy része egyszerre törvénytisztelő állampolgárrá és kísérleti patkánnyá.
A cikk további részében a szerző áttér az Egyesült Királyság egyik felkapott dizájner drog márkájára, a rendszerint fürdősóként értékesített Cloud Nine-ra. Ekkor jelennek meg az első problémák. Hegyeshalmi a Cloud Nine veszélyességét illetően nem addiktológiai vagy toxikológiai, hanem rendőrségi jelentésre hivatkozik, és nem veszi észre, hogy ő maga is abba a hibába esik, hogy nem tisztázza (mert nem is lehet!), hogy melyik szerről van pontosan szó. A zavar kézzelfogható. A cikkben egyszer azt olvashatjuk, hogy a Cloud Nine-t 1969-ben szintetizálták, tehát úgy tűnik, mintha egy konkrét vegyületről beszélnénk annak fantázianevén (lásd az MDMA és az Ecstasy esetét), de a következő bekezdésben már azt olvashatjuk, hogy a Cloud Nine tartalmaz MDPV-t is, tehát minimum egy szerkombinációról van szó. Természetesen Cloud Nine nevű vegyület nem létezik, az elnevezés dizájner drogok sokaságát takarja a szintetikus kannabinoidoktól az MDPV-ig, melyeket azonos brand alatt értékesítettek illatosítóként, illetve fürdősóként. Amit 1969-ben szintetizáltak és piacra dobtak, az nem egy márkanév vagy egy szercsoport, hanem a The Temptations zenekar nagysikerű Cloud Nine című lemeze, ami rövid idő alatt a Pop Billboard 4. helyén találta magát. Oké, legyünk igazságosak: az MDPV-t is 1969-ben szintetizálták és a szerző talán arra gondolt, de innentől már nem tudhatjuk pontosan, hogy a Cloud Nine hatásainak leírása csak az MDPV-re vagy más szerekkel történő együttes használatukra vonatkozik.
Ez a probléma szerencsére csak a következő bekezdésig áll fenn, onnantól ugyanis a szerző végre egyértelműen áttér az MDPV hatásainak, de elsősorban veszélyeinek ismertetésére Zacher Gábor toxikológus és az SE Pszichiátriai Klinika tapasztalatai alapján. Az MDPV témát lezárva egy másik dizájner droghoz a pentilonhoz jutunk, aminek szintén csak a veszélyeiről olvashatunk, sőt egy hazai fórum nem megjeleníthető bejegyzésére mutató linken keresztül elvileg a használatából adódó halálesetekről is értesülhetnénk. Hibásan linkelt városi legendák helyett azonban érdemes a hivatalos adatokra támaszkodni.
A cikk érdekes része lehetne az ártalomcsökkentő szervezetek véleménye a dizájner drogok elterjedésével kialakult helyzetről és hatékonynak ítélt válaszokról. Hegyeshalmi azonban az ártalomcsökkentői oldal véleményét arra redukálja, hogy „az ideális állapot a drogfogyasztás megszüntetése, azonban amíg ez nem sikerül, addig is érdemes a kevésbé veszélyes szerek irányába terelni a fogyasztókat”. Az ártalomcsökkentés filozófiája azonban nem a kevésbé kockázatos szerek favorizálásáról szól, sokkal inkább az egyén felelősségének felkeltésére és fogyasztási szokásainak felülvizsgálására szólít fel. Hiszen míg a kevésbé kockázatosnak tartott szereket is lehet úgy használni, hogy az negatív hatást gyakoroljon az egyén életének különböző területeire, addig a veszélyesebb szereket felelősségteljesen használók nem feltétlenül tapasztalják meg az adott drog negatív hatásait. A hangsúly tehát informáltságon, a tudatosság és vele együtt a fogyasztási norma emelésén van, ami a klasszikus és a dizájner drogok használatakor egyaránt hatékony védelmet nyújthat.
Emellett érdemes felhívni a figyelmet a bekezdés félrevezető címére, mely szerint „a halálos vegyszer szabadon terjeszthető”. A két szer közül, amellyel az Index írása foglalkozott ugyanis egyik sem terjeszthető szabadon. Az MDPV idén januárban került fel a tiltólistára, a pentilon kereskedője pedig C lista generikus képlet alapú szabályozása alapján három évig terjedő szabadságvesztéssel számolhat. Vajon Hegyeshalmi még nem értesült a C-lista áprilisi életbe lépéséről?
Végeredményben a cikk bármennyire is fény szeretne lenni az éjszakában, a szerző korábbi írásához hasonlóan tárgyilagos információk helyett ismét inkább a veszélyek hangsúlyozására koncentrál és pontatlanságokba ütközik, miközben esetenként azt sem tisztázza, hogy pontosan melyik szerről is beszél. A dizájner drogok használóit különböző szempontból figyelő szakértők álláspontjának közreadásával fontos témákat érint, de a sok tévedés és a szerző elfogult álláspontja sajnos ezekben is kiütközik.
Kardos Tamás
Drogriporter
2012.08.13.
