Ami a hazai beszámolókból kimaradt
Két magyar egészségügyi portál rövid írásban számolt be egy friss kutatás eredményeiről, mely értelmében az eleve károsodott kognitív készséggel rendelkező, szklerózis multiplexben (SM) szenvedő betegek rendszeres marihuánahasználata tovább rontja a pszichológiai tesztek eredményét.
A vizsgálat részleteire a beszámolók nem térnek ki, pedig azok ismeretében az eredmények már közel sem látszanak annyira fekete-fehérnek. A kutatás körülményeinek elemzése előtt azonban érdemes röviden taglalni az SM betegség és a marihuána viszonyát.
A gyógyászati marihuána programok már a kezdetektől foglalkoztak a SM betegekkel, hiszen már az 1980-as években is több kutatás kimutatta (például ez és ez) a THC hatékony görcsoldó és hatásait a SM betegek körében. Később újabb kutatások világítottak rá a kannabiszban található THC és a CBD gyulladáscsökkentő, neuroprotektív és görcsoldó hatásaira. Ezek fényében nem meglepő, hogy számos SM páciens állítja, hogy a tüneteikre alkalmazott készítmények közül a marihuána, illetve a különböző THC/CBD készítmények bizonyultak a leghatékonyabb, ugyanakkor a legkevesebb mellékhatással járó gyógyszernek. Ahogyan arra a hazai beszámolók is kitérnek, az USA-ban élő 400 ezer SM beteg hatoda használ marihuánát a tüneteik enyhítésére, ezért fontos, hogy egyértelmű képet alkothassanak az öngyógyítás e formájának kockázatairól.
A betegszoba.hu és a napidoktor.hu oldalain tévesen az az információ szerepel, hogy a kanadai Dr. Anthony Feinstein és munkatársai vizsgálata 25 betegre terjedt ki, mely csoport fele használt rendszeresen kannabiszt. Valójában azonban nem 12,5-12,5 használóról és nem-használóról, hanem összesen 50 tesztalanyról van szó, akik fele-fele arányban fogyasztanak, illetve nem fogyasztanak marihuánát. Ami ennél is fontosabb, és a fenti honlapokon leírtakból nem derül ki, hogy a használó csoport átlagosan 17 éves korában kezdett el kannabiszt fogyasztani és átlagosan már 26 éve élnek a növénnyel, 72%-uk napi rendszerességgel. Mindemellett a betegek nem gyógyászati kannabisz program tagjaiként füstölnek, hanem utcáról beszerzett kannabiszt fogyasztanak, ami – az ismeretlen eredetű fajták és azok kiszámíthatatlan potenciája miatt – tovább korlátozza a kutatás eredményeinek kiterjeszthetőségét.
Mindezek alapján a British Columbia Egyetem SM kutatója, Dr. Helen Tremlett felhívta a figyelmet a MedScape egészségügyi portál olvasói számára, hogy Dr. Feinstein vizsgálatában közel sem tipikus kannabisz fogyasztó SM betegek vettek részt. Egyrészt többen közülük már a betegségük kialakulása előtt váltak kannabisz fogyasztóvá, vagyis eleinte nem az SM tüneteinek kezelésére kezdték el használni a növényt. Számos beteg már tinédzser korában használt marihuánát és évtizedeken keresztül naponta többször is szívott, illetve szív most is. A vizsgálatban ugyan kikötötték, hogy a tesztalanyok tizenkét órával a pszichológiai tesztelés előtt ne fogyasszanak kannabiszt, de az ilyen krónikus használók esetében kérdéses, hogy ennyi szünet után visszaállnak-e a mentális funkciók. Ezek a hosszú távon, rendszeresen használó páciensek ezért Tremlett szerint nem tekinthetők reprezentatívnak a kannabiszt használó SM betegek körében.
Egy másik egészségügyi portál, a WebMD egy, a gyógyászati marihuána engedélyezéséért küzdő SM beteg aktivistát állít szembe a kutatással, akinél 10 éve diagnosztizálták a betegséget és a marihuánára való áttérése előtt olyan erős szerekkel kezelték, mint a morfin és az OxyContin, amelyek használata, elmondása szerint, kis híján a májába és a veséibe került. Az aktivista Montel Williams azt állítja, hogy mióta áttért a marihuánára ismét munkaképes, adózó állampolgárrá vált.
Mindemellett mégis érdemes megfontolni Dr. Feinstein vizsgálatának eredményeit, hiszen ahogyan arra a Marijuana Policy Project munkatársa, Morgan Fox emlékeztetett, egyelőre egyetlen tanulmány sem tudta kimutatni hosszú-távú, maradandó kognitív károsodásokat a felnőttkorú marihuána használók körében. A vizsgálatot tehát érdemes lenne kiterjeszteni azokra a páciensekre, akik a betegségük diagnosztizálását követően kezdtek marihuánát használni, kevésbé krónikus formában, illetve a gyógyászati marihuána programban részt vevő, ezért ismert koncentrációjú fajtákat használó betegek körére is.
Dr. Tremlett a kutatási eredményekhez hozzáfűzte, hogy a legnagyobb igény a nyílt párbeszéd kialakulására lenne a MS betegek és az egészségügyi szolgáltatók között arról, hogy a páciensek mit is használjanak.
Kardos Tamás
Drogriporter
2011.04.05
