• Skip to main content
  • Skip to secondary menu
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Cikkek
  • Blog
  • Café
  • Híradó
  • Videók

Drogriporter

Hírek és filmek a drogháború frontvonalából

  • Tudástár
  • Szabadegyetem
  • Rólunk
  • HU
    • EN
    • RU

A randidrog-hisztéria anatómiája

Szerző: Kardos Tamás | november 10, 2009

Tweet

Nehéz helyzetben a média: már maga sem tudja, mit higgyen a GHB-ról

Törvényszerű, hogy olykor a média ingája is visszalendül arra az oldalra, amelyről ellökték. A korábban még egyeduralkodó, riogató randidrog hírek egy-egy nevesebb lap által megszellőztetett kutatást követően a média szemében egy csapásra városi legendákká degradálódhatnak. És a média erre a trükkre egy-két éven belül többször is képes…

Miután már minden aggódó szülő és gyermeke kívülről fújja Zacher doktor körlevelét GHB-ról  (melyet mellesleg nem is ő írt), egy ellenkező eredményeket tartalmazó kutatás vagy a feledés homályába merül, vagy – a szenzáció reményében alaposan felturbózva – mindent boríthat.

A Magyar Narancs egyik cikkében már öt évvel ezelőtt túlzó legendának találta a 'GHB mint elsőszámú randidrog' típusú híreszteléseket, de a magyar mainstream média csak évekkel később lendült bele igazán a GHB-s hisztériakeltésbe.

2007 februárjában látott napvilágot a kutatás, mely azt találta, hogy a „hivatalosan” GHB vagy Rohypnol hatása alatt megerőszakolt lányok valójában rengeteg alkoholt és egyéb drogokat fogyasztottak és csupán a felelősségüket próbálták leplezni a felütött italra való hivatkozással. A média azonban hamar visszatalált a megkezdett útra.
Idén nyáron az egyik pesti szórakozóhelyet próbálták bemártani, mint olyan helyszínt, ahol rendszeresen csempésznek randidrogokat a fiatal lányok italába, ám sem a mulatóhely üzemeltetői, sem a kerületi rendőrség nem találkozott a jelenséggel.
A TV2 Napló októberben odáig ment, hogy egy tavalyi GHB mérgezés kapcsán két halálesetről számolt be, noha a valóságban szerencsére mindegyik érintett fiatal hamar felépült.

A jelenhez megérkezve ismét egy olyan kutatást találunk, mely ideig-óráig kitérítheti a médiaingát. A fentebb említett, két évvel korábbi vizsgálatra kísértetiesen emlékeztető kutatás 200 diák bevonásával készült és hasonló eredményekre jutott: „nagyon sok fiatal nő tulajdonítja randidrogoknak a "rosszul végződött estét", pedig vélhetően csak a nagyon erős alkoholos befolyásoltság tehet a szerencsétlen végkimenetelről.”
Ellentétben a GHB hisztéria közléseivel, a több ezer vérvizsgálat rendszerint nagy mennyiségű alkoholt, egyéb utcai drogokat és vényköteles gyógyszereket mutatott ki az áldozatok véréből (az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a GHB-t gyorsan lebontja a szervezet, ezért nehéz a szer kimutatása). A kutatásról a HVG cikkéből lehet többet megtudni.

 

 

A hír egészen más tálalást kapott az elsősorban a celebvilággal foglalkozó honlap, a neon.hu oldalán. Értelmezésükben „romba dőlt a randidrog mítosza” és „a valóságban senki nem csepegtet bódító szereket az önfeledten bulizó lányok italába, ezek a csajok egyszerűen csak berúgnak, mint a disznó”. A kutatás vezetőjének szájába pedig azt adják, hogy „a randidrogok nem komolyabbak, mint bármely más jól hangzó, de valósághoz kevéssé kapcsolódó városi legenda”, holott ő csupán annyit állít, hogy irreálisan nagy félelmekkel állnak hozzá a fiatal nők a randidrogokhoz, ahhoz képest, hogy az áldozatok túlnyomó többsége csupán alkoholt fogyaszt.
Szerencse, hogy a szenzációra éhes médiumok is némileg heterogének, mert bizonyosan az sem lenne előnyös a jelenség reálisabb megítélésében, ha a fenti vélemény terjedne el a médiában. Fontosabb azonban a kutatás konklúziójára koncentrálni, melyet a Drogriporteren már többször hangoztattunk: az első számú randidrog az alkohol.

Egy felelős médiumnak kellő távolságból kell közelítenie a GHB-t övező legendákhoz, nem felülve az aktuális hisztériának, vagy éppen a jelenség totális tagadásának, és fel kell hívnia a figyelmet a valódi veszélyekre, ami a GHB esetében mindenekelőtt a szer alkohollal együttesen történő használata és a túladagolhatóság.

 

Kardos Tamás
Drogriporter
2009.11.10.

Kategória: Hírek Témák: MédiamonitorDrogok: Alkohol

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Kapcsolódó cikkek

Koka vagy kokain?

január 4, 2016 - Kardos Tamás

Agresszió ayahuascától?

december 22, 2015 - Kardos Tamás

Magyarországon is gyógyszer lehet a marihuánából (NOL)

december 3, 2015 - Kardos Tamás

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

"*" a kötelező mezőket jelöli

Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

Tudástárunkban gyűjtük össze mindazt a hasznos információt a drogokról, amire akár fogyasztóként, akár hozzátartozóként, tanárként vagy újságíróként szükséged van!

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között!

Az animációs dokumentumfilm Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. Rajzolta Rontó Lili. Rendezte és vágta Takács István Gábor. Narrálta Ánya Szarang.

Footer

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Keresés

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Szoba a nyolcban

The Autocracy Analyst

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter