Nehéz helyzetben a média: már maga sem tudja, mit higgyen a GHB-ról
Törvényszerű, hogy olykor a média ingája is visszalendül arra az oldalra, amelyről ellökték. A korábban még egyeduralkodó, riogató randidrog hírek egy-egy nevesebb lap által megszellőztetett kutatást követően a média szemében egy csapásra városi legendákká degradálódhatnak. És a média erre a trükkre egy-két éven belül többször is képes…
Miután már minden aggódó szülő és gyermeke kívülről fújja Zacher doktor körlevelét GHB-ról (melyet mellesleg nem is ő írt), egy ellenkező eredményeket tartalmazó kutatás vagy a feledés homályába merül, vagy – a szenzáció reményében alaposan felturbózva – mindent boríthat.
A Magyar Narancs egyik cikkében már öt évvel ezelőtt túlzó legendának találta a 'GHB mint elsőszámú randidrog' típusú híreszteléseket, de a magyar mainstream média csak évekkel később lendült bele igazán a GHB-s hisztériakeltésbe.
2007 februárjában látott napvilágot a kutatás, mely azt találta, hogy a „hivatalosan” GHB vagy Rohypnol hatása alatt megerőszakolt lányok valójában rengeteg alkoholt és egyéb drogokat fogyasztottak és csupán a felelősségüket próbálták leplezni a felütött italra való hivatkozással. A média azonban hamar visszatalált a megkezdett útra.
Idén nyáron az egyik pesti szórakozóhelyet próbálták bemártani, mint olyan helyszínt, ahol rendszeresen csempésznek randidrogokat a fiatal lányok italába, ám sem a mulatóhely üzemeltetői, sem a kerületi rendőrség nem találkozott a jelenséggel.
A TV2 Napló októberben odáig ment, hogy egy tavalyi GHB mérgezés kapcsán két halálesetről számolt be, noha a valóságban szerencsére mindegyik érintett fiatal hamar felépült.
A jelenhez megérkezve ismét egy olyan kutatást találunk, mely ideig-óráig kitérítheti a médiaingát. A fentebb említett, két évvel korábbi vizsgálatra kísértetiesen emlékeztető kutatás 200 diák bevonásával készült és hasonló eredményekre jutott: „nagyon sok fiatal nő tulajdonítja randidrogoknak a "rosszul végződött estét", pedig vélhetően csak a nagyon erős alkoholos befolyásoltság tehet a szerencsétlen végkimenetelről.”
Ellentétben a GHB hisztéria közléseivel, a több ezer vérvizsgálat rendszerint nagy mennyiségű alkoholt, egyéb utcai drogokat és vényköteles gyógyszereket mutatott ki az áldozatok véréből (az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a GHB-t gyorsan lebontja a szervezet, ezért nehéz a szer kimutatása). A kutatásról a HVG cikkéből lehet többet megtudni.
A hír egészen más tálalást kapott az elsősorban a celebvilággal foglalkozó honlap, a neon.hu oldalán. Értelmezésükben „romba dőlt a randidrog mítosza” és „a valóságban senki nem csepegtet bódító szereket az önfeledten bulizó lányok italába, ezek a csajok egyszerűen csak berúgnak, mint a disznó”. A kutatás vezetőjének szájába pedig azt adják, hogy „a randidrogok nem komolyabbak, mint bármely más jól hangzó, de valósághoz kevéssé kapcsolódó városi legenda”, holott ő csupán annyit állít, hogy irreálisan nagy félelmekkel állnak hozzá a fiatal nők a randidrogokhoz, ahhoz képest, hogy az áldozatok túlnyomó többsége csupán alkoholt fogyaszt.
Szerencse, hogy a szenzációra éhes médiumok is némileg heterogének, mert bizonyosan az sem lenne előnyös a jelenség reálisabb megítélésében, ha a fenti vélemény terjedne el a médiában. Fontosabb azonban a kutatás konklúziójára koncentrálni, melyet a Drogriporteren már többször hangoztattunk: az első számú randidrog az alkohol.
Egy felelős médiumnak kellő távolságból kell közelítenie a GHB-t övező legendákhoz, nem felülve az aktuális hisztériának, vagy éppen a jelenség totális tagadásának, és fel kell hívnia a figyelmet a valódi veszélyekre, ami a GHB esetében mindenekelőtt a szer alkohollal együttesen történő használata és a túladagolhatóság.
Kardos Tamás
Drogriporter
2009.11.10.
